Borbély Szilárd: Királyok hajdani kertje

Portre of Borbély Szilárd

Királyok hajdani kertje (Hungarian)

KEZDETVERS

lehulló csillag nyomában lobban fel
a láng a holdtalan éjben a hangta-
lan kövek között születik meg a
szellő a dermedt levegőt megrez-
zenti a szó a halkan susogó szárny-
suhogás zizegése túl a hegyeken a
távoli tengereken túlról közelít a
gondolatnál sebesebb emlékétől
fényesebb angyal két szárnycsúcsa
között feszülve a szempillák lassú
verdesése mögül a sehovásem mé-
lyedő tekintet néz előtte nincs utána
sincs benne az angyal hullása a
mélybe zuhogó neszező hang fel-
emelkedése betölti a helyet moz-
dítja a derengő csillagot a lendülő
tengereket a hullámzó levegőt telíti
tapinthatóvá a láthatatlan hosszan-
formálódó beszéd szólal meg a
mindenkori kezdetben


Einstiger Garten der Könige (German)

ANFANGSGEDICHT

den herabfallenden Stern folgend lodert
die Flamme in der mondlosen Nacht auf
zwischen den lautlosen Felsen
kommt ein Windhauch auf das Wort erschüttert
die erstarrte Luft das leise säuselnde Geraschel des
Flügelschlagens jenseits der Berge
von den fernen Meeren her nähert sich rascher
als Gedanken der von seinen Erinnerungen
leuchtendere Engel zwischen zwei Flügelscheiteln
gespannt hinter das langsame Schlagen der Wimpern
schaut der sich ins nirgendwohin vertiefende
Blick weder vor noch hinter sich
nichts darin der Fall des Engels in
einem fort in die Tiefe des prasselnden
säuselnden lärmenden Klanges sein
Ansteigen erfüllt den Ort bewegt die dämmerigen
Sterne die bewegten Meere die wogende
Luft erfüllt sie tastbar die unsichtbare sich lange
gestaltende Rede ertönt
am jeweiligen Anfang




minimap