This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Csanádi Imre: Erdei vadak, égi madarak

Portre of Csanádi Imre

Erdei vadak, égi madarak (Hungarian)


Múlottam immár harmincöt éves,
harminchat maholnap.
Lentről a völgyből megsokasodtan
emlékek csaholnak.

Annyi dolog vár; fogytán türelmem,
hogy őket hallgassam.
Bólintok épp csak: féluton járok,
delelő magasban.

Féluton járok? delelő magasban?
kupacra ha tellett
amaz oromból, hajdanta mellyel
a Becsvágy hízelgett.

Nem pénz, nem rendjel, nem is hír vont engem,
s ha hír, nem akármi,
de hogy érclábon tudjak a zajló
időben megállni.

Ledönt? megállok? mi gondom többé!
hanem szégyent, szennyet
– bírjam erővel – rozsdáját akár
izzó vas, levedlek.

Nézhessen tisztán, meg ne piruljon
miattam utódom,
s melyből vétettem, nevemre a köznép
el ne komorodjon.

Erdei vadak, égi madarak –
eleim reátok
hagytak minden mást, tisztesség-adást,
siratást, sír-árkot.

Erdei vadak, égi madarak –
acélból, betonból
csillagokig csap, kizúg hatalmas
fényben az atomkor.

Erdei vadak, égi madarak –
eszmék, izotópok
örvénylésében meghalljam mégis
mint búgtok, sikongtok.

Erdei vadak, égi madarak –
érjetek oly készen:
szólít halálom: nyugodtnak találjon,
eldőlni ne késsem.


PublisherTevan Kiadó
Source of the quotationHét évszázad magyar költői

minimap