Csanádi Imre: Animali del bosco, uccelli del cielo (Erdei vadak, égi madarak in Italian)

Portre of Csanádi Imre

Erdei vadak, égi madarak (Hungarian)


Múlottam immár harmincöt éves,
harminchat maholnap.
Lentről a völgyből megsokasodtan
emlékek csaholnak.

Annyi dolog vár; fogytán türelmem,
hogy őket hallgassam.
Bólintok épp csak: féluton járok,
delelő magasban.

Féluton járok? delelő magasban?
kupacra ha tellett
amaz oromból, hajdanta mellyel
a Becsvágy hízelgett.

Nem pénz, nem rendjel, nem is hír vont engem,
s ha hír, nem akármi,
de hogy érclábon tudjak a zajló
időben megállni.

Ledönt? megállok? mi gondom többé!
hanem szégyent, szennyet
– bírjam erővel – rozsdáját akár
izzó vas, levedlek.

Nézhessen tisztán, meg ne piruljon
miattam utódom,
s melyből vétettem, nevemre a köznép
el ne komorodjon.

Erdei vadak, égi madarak –
eleim reátok
hagytak minden mást, tisztesség-adást,
siratást, sír-árkot.

Erdei vadak, égi madarak –
acélból, betonból
csillagokig csap, kizúg hatalmas
fényben az atomkor.

Erdei vadak, égi madarak –
eszmék, izotópok
örvénylésében meghalljam mégis
mint búgtok, sikongtok.

Erdei vadak, égi madarak –
érjetek oly készen:
szólít halálom: nyugodtnak találjon,
eldőlni ne késsem.


PublisherTevan Kiadó
Source of the quotationHét évszázad magyar költői

Animali del bosco, uccelli del cielo (Italian)

Il trentacinque, ho passato ormai,
fra poco anche il trentasei.
I ricordi molteplici latrano
da laggiù, dalla valle.


Ho tante cose in sospeso; per ascoltare loro
la mia pazienza scema.
Annuisco solo: sono all’apice, su in alto,
son a metà strada.


Son a metà strada? All’apice, su in alto?
ho conseguito solo il minimo
di quella cima, con cui la mia Ambizione
una volta mi aveva adulata.

Non i soldi, né decorazione, né la fama mi attraeva,
e se fama fu, non una qualsiasi,
ma una, che mi permetta di questi tempi
di poter stare sui piedi dritti.

Mi abbatterà? Resisterò? Non mi riguarda più!
Piuttosto, la vergogna e il sudiciume,
- che mi sostengano le forze - come ferro arroventato
spoglierò la sua ruggine.

Possano i miei posteri guardare schietti,
per causa mia non provar rossore,
ove avessi pure peccato, la gente comune
al nome mio, non debba riempirsi di livore.

Animali di bosco, uccelli del ciel’-
i miei avi, tutto il resto
a voi hanno declinato, il render omaggio,
la fossa funeraria e il compianto.

Animali di bosco, uccelli del ciel’-
di acciaio, di calcestruzzo,
fino le stelle si scaglia,in una luce immensa
prorompe, l’era nucleare.

Animali di bosco, uccelli del ciel’-
nel turbinio dei isotopi e delle ideologie,
aspiro a sentire ancora,
il vostro grugare e il vostro squittire.

Animali del bosco, uccelli del ciel’-
mi troverete già pronto:
la morte mi chiama; che mi trovi tranquillo,
per trapassare senza indugio.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap