Csokonai Vitéz Mihály: Die arme Zsuzsi beim Aufbruch des Lagers (Szegény Zsuzsi, a táborozáskor in German)

Portre of Csokonai Vitéz Mihály

Szegény Zsuzsi, a táborozáskor (Hungarian)

Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.

Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:

Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!

Sírva mentem kvártélyjáig
S onnan a kertek aljáig.
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.

Csákóját könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Százannyi csókot magára.

A lelkem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.

1802



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Die arme Zsuzsi beim Aufbruch des Lagers (German)

Frühling träumte überm Hügel.
Unter violettem Siegel
hat man spät noch in der Nacht
Jancsi den Befehl gebracht.

War grad von mir fortgegangen,
voller Liebe und Verlangen,
lag in seinem Bett, dem warmen,
hielt im Traum mich in den Armen,

als er zum Trompetenklingen
gleich aufs Pferd sich mußte schwingen,
gegen's Türkenheer zu reiten,
schied vielleicht für alle Zeiten...

Weinend folgt ich dem Gefährten
ins Quartier am End der Gärten,
und mein Klagelied, ich glaube,
glich dem der verlaßnen Taube.

Wand mein Trauerband um seinen
Tschako unter stetem Weinen,
auf sein Pferd streut ich zehn Rosen,
wollt ihn tausendmal liebkosen.

Ach, mein Herz verging vor Gram!
Als er von mir Abschied nahm,
sagt' er nur: Gott schütze dich!
Herzte mich und küßte mich.




minimap