This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Csokonai Vitéz Mihály: Pobre Susana, no acampamento (Szegény Zsuzsi, a táborozáskor in Portuguese)

Portre of Csokonai Vitéz Mihály
Portre of Ernesto Rodrigues

Back to the translator

Szegény Zsuzsi, a táborozáskor (Hungarian)

Estve jött a parancsolat
Viola-szín pecsét alatt,
Egy szép tavaszi éjszakán
Zörgettek Jancsim ablakán.

Éppen akkor vált el tőlem,
Vígan álmodott felőlem,
Kedvére pihent ágyában,
Engem ölelvén álmában:

Mikor bús trombitaszóra
Űlni kellett mindjárt lóra,
Elindúlván a törökre;
Jaj! talán elvált örökre!

Sírva mentem kvártélyjáig
S onnan a kertek aljáig.
Indúlt nyelvem bús nótára,
Árva gerlice módjára.

Csákóját könnyel öntöztem,
Gyász pántlikám rákötöztem;
Tíz rózsát hinték lovára,
Százannyi csókot magára.

A lelkem is sírt belőlem,
Mikor búcsút veve tőlem:
"Isten hozzád!" többet nem szólt,
Nyakamba borúlt s megcsókolt.

1802



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Pobre Susana, no acampamento (Portuguese)


À noite, a ordem veio,
com selo roxo no seio:
em noite de Primavera,
João chamaram à janela.

De mim, então, se alongou,
comigo, alegre, sonhou:
repousa na cama, brando,
em seus sonhos me abraçando,

quando, no triste clarim,
teve de montar rocim,
turco batalhando já;
ai, não sei se voltará!

Chorando, fui ao quartel,
entre jardins, até ele.
Triste canto soltou língua,
num tom de rola à míngua.

Seu elmo reguei em choro,
com fita preta decoro;
dez rosas dou ao corcel,
cem vezes mais beijos nele.

Também minh' alma chorou,
quando de mim se alongou:
"Adeus!", só disse – pescoço
cobria de beijos grossos.


Source of the quotationAntologia da Poesia Húngara. Lisboa : Âncora Editora, [2002.] p. 59.

minimap