Csokonai Vitéz Mihály: Ljubavna pjesma ždrebokožnoj čuturici (Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz in Croatian)

Portre of Csokonai Vitéz Mihály

Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz (Hungarian)

Drága kincsem, galambocskám,
Csikóbőrös kulacsocskám!
Érted halok, érted élek,
Száz leányért nem cseréllek.

Megvídító orcácskádat,
Csókra termett kerek szádat
Ha a számhoz szoríthatom,
Zsuzsiét nem csókolgatom.

Óh, hogy kótog a kebeled,
Melyben szívemet viseled!
Óh, milyen szép az ajakad
S arany láncra méltó nyakad!

Karcsú derekadon a váll
Halhéj nélkűl is szépen áll;
Nem úgy ám, mint a Mancié,
Vagy a majd megmondám kié.

Szép a hajad szép szála is,
Ha kis csikó hordozta is,
Nem akasztott ember haja,
Mint a Trézi rőt vuklija.

Édes a te danolásod,
Jérce-forma kotyogásod:
Kittykottyod innepi ének
Bús szívemnek, szegénykének.

Ha bánatim közlöm véled,
Egy szódra lelkem megéled;
Ha jókedvem csucsorodik,
Általad megszaporodik.

Mikor hideg szelek vagynak,
Elveszed mérgét a fagynak;
És mikor a hév nyár lankaszt,
Nékem te megfrissíted azt.

Óh, ha téged nem láthatlak,
Be óhajtlak, be siratlak!
S ha képed kezembe akad,
Szememből örömkönny fakad.

Téged hordozlak útamban,
Téged ölellek ágyamban;
És valahányszor felkelek,
Szerelmedről énekelek.

Együtt be sokszor feküdtünk,
Bár soha meg nem esküdtünk!
Az éjjel is, csak megintsem,
Együtt hálunk úgye, kincsem?

Óh, ha szívünk szerelmének
Kis zálogi születnének
S ott űlnének hosszú sorral
A kuckóban, tele borral!

Bárcsak a feleségemmel
Téged cserélhetnélek fel,
Hogy fiakat, leányokat
Szűlnél, apró kulacsokat:

Zsanám meg kulaccsá válna,
Borral mindég színig állna.
Az ő bőre úgyis csikó,
Beléférne négy-öt akó.

De jaj, engem ide-tova
Elvisz a Szent Mihály lova,
Szerelmed megemészt végre,
És te maradsz özvegységre.

Keserves sors! adjatok bort!
Lakjuk el előre a tort;
Ami menne más kutyába,
Jobb, megy a magunk torkába.

Akadtam még egy bankóra,
Kit szántam szemborítóra:
De vakságtól ki már nem fél,
Minek annak a szemfedél?

Kincsem, violám, rubintom!
Itt az utólsó forintom:
Érted adom ezt is, tubám!
Csak szádhoz érhessen a szám.

Óh, csókollak, óh, ölellek!
Míg moccanok, míg lehellek:
Tested tegyék hólttestemhez
És ezt az írást fejemhez:

"Útas, köszönj rám egy pint bort:
Itt látsz nyúgodni egy jámbort,
Kedves élete-párjával,
Csikóbőrös kulaccsával!"

1802



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Ljubavna pjesma ždrebokožnoj čuturici (Croatian)

     Blago moje, golubice,
Ždrebokožna čuturice!
Za te živim dok ne jenjam,
Za sto cura te ne mijenjam.
 
     Tvoje lice razveseli,
Kružna usna cjelov želi,
Nju kad usnama priljubim
Tad Žužiku ja ne ljubim.
 
     Oh, kako ti grud klokoće,
U njoj srce mi cvokoće!
Divan ti je grlić blijedi,
Zlatan lanac zavrijedi!
 
     Struk ti vitak bez steznika,
Riblje kosti i veznika,
Nije stisnut ko Mancikin,
Da ne kažem ko Francikin.
 
     Tvoja dlaka sjaji milo,
I ždrebe se njom kitilo,
Nije kosa poput lika
Ko Terezina perika.
 
     Sladak žubor ti pjevanje,
To ženstveno klokotanje,
Tvoj klokot baš zvuči skladno,
Tužnu srcu kad je jadno.
 
     Kad ti žalos povjeravam,
Uz tebe nju razvedravam,
Kad me radost obuzima,
S tobom veći mah uzima.
 
     Kad vjetrovi hladni briju,
Tvoje snage i led zgriju,
Kad sparina ljetna mori,
Osvježiš je pa ne gori.
 
     O, kad tebe ne milujem,
Tad te žudno priželjkujem!
Kad ugledam tvoje lice
Ronim suze radosnice.
 
     S tobom putujem po svijetu,
Tebe grlim u krevetu
I kad god se sam probudim
Ljubavnu ti pjesmu gudim.
 
     U ložnici često bismo,
Premda vjenčali se nismo!
I noćas ću s tobom spati,
Ti ćeš. ljubo, je l, pristati?
 
     Iz ljubavi kad bi naše
Djeca vinula iz čaše,
Sjedila bi uz nas fina
U zapećku, puna vina.
 
     Kad bi kako moglo biti
Da te smijem oženiti,
Pa da rađaš mi dječicu
Čuturu i čuturicu!
 
     Žena da mi je čutura
Puna vina, a ne zgura,
Kao moja konjskog kova,
Stane u nju pet akova!
 
     Al, joj, mene izdaleka
Smrt već vreba, na me čeka.
Ostati će udovica
Ždrebokožna čuturica.
 
     Tužna sudba! Amo vino,
Karmine da proslavimo.
Što bi drugi za me pili
Nek niz moje grlo mili.
 
     Banku imam, nije šale,
Što je spremih za očale,
Al sljepoće strah kog nije,
I očale nek zapije.
 
     Blago moje, moj rubinu,
Zadnji forint tebi, vinu;
Sve ću dati za te mirno,
Usnom tebe da bih dirno!
 
     Oh, cmačem te, oh, grlim te!
Sve dok dišem ja volim te!
Sa mnom u grob nek te stave,
Ovaj epitaf sastave:
 
     „Putniče, nazdravi zdvojni!
Ovdje leže nerazdvojni,
Bezazlena pijanica
I ždrbokožna čuturica!“



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.hu

minimap