Demény Ottó: Álom a havon

Meghempereg a hóban hét gyerek
téli vagányok frissek tüzesek
s míg havashátú jézuskát csinálnak
kabátujjaik fényes angyalszárnyak

voltam én is árokpartok vitéze
sikongó lányok égőfülü réme
hó bolondja kin nem fogott a fagy
aki a jégre vassal irogat

csináltam szánkót - négy léc semmi több
fülem mellett a szél süvöltözött
mert csengős szánhoz kötve a zsineg
s parasztlovak futása röpitett

és álmodtam a hóhullásba ott
szabadságot s még szilajabb fagyot
jégkardot kék zuzmara-süveget
hátam mögé dübörgő sereget

hódítani már mit is - nem tudom
csak álom volt az álom a havon
a végtelen ónszínű ég alatt
s hullott a hó nagy pelyhekben szakadt