Demény Ottó: Álom a havon

Meghempereg a hóban hét gyerek
téli vagányok frissek tüzesek
s míg havashátú jézuskát csinálnak
kabátujjaik fényes angyalszárnyak

voltam én is árokpartok vitéze
sikongó lányok égőfülü réme
hó bolondja kin nem fogott a fagy
aki a jégre vassal irogat

csináltam szánkót - négy léc semmi több
fülem mellett a szél süvöltözött
mert csengős szánhoz kötve a zsineg
s parasztlovak futása röpitett

és álmodtam a hóhullásba ott
szabadságot s még szilajabb fagyot
jégkardot kék zuzmara-süveget
hátam mögé dübörgő sereget

hódítani már mit is - nem tudom
csak álom volt az álom a havon
a végtelen ónszínű ég alatt
s hullott a hó nagy pelyhekben szakadt

Si avvoltolano nella neve sette ragazzotti
giovinastri invernali freschi e focosi
mentre nella neve fanno Gesù con il corpo
ali d’angelo sono le maniche del cappotto

son stato anch’io l’eroe sulla riva dei canali
spauracchio arrossato delle ragazze strillanti
il matto delle nevi più forte del gelo
colui che scrive col ferro sul ghiaccio

ho costruito un slittino – quattro listelli nient’altro
vicino le mie orecchie fischiava il vento
perché lo spago legato ad una slitta tintinnante
con la corsa dei cavalli mi aveva fatto volare

e là nella nevicata avevo fatto un sogno
la libertà e un gelo ancor’ più rigoroso
spada di ghiaccio capello di calaverna
e alle mie spalle una rombante truppa

conquistare cosa – ormai non me lo ricordo
sulla neve il sogno era puramente un sogno
e sotto il cielo infinito di color’ piombo
in grandi fiocchi cadeva la neve a dirotto