Demény Ottó: Il monologo della vecchia signora del circo (A vén cirkuszosné monológja in Italian)

Portre of Demény Ottó

A vén cirkuszosné monológja (Hungarian)

Maradt nekem apai örökségből
egy kocsi két ló meg a medve
mit csinálhattam volna egyedül
járván falusi vásártereket
s öregedve medve meg én is
maradtam inkább a családdal
tudtam egy kígyószámot fényes
testemre simuló trikóban
ki-be bujkáltam önmagamból
Békésben jártunk amikor
leszerződött hozzánk a férjem
kapott egy fél kocsit tíz pengőt
s tányérozhatott a szünetben
zsonglőr volt de ki tudja honnan
szerzett huszonnégy bajonettet
s megtanulta a késdobálást
kilenc táblát vagdalt szilánkká
mire a derekam beadtam
s ettől kezdve csak felém vágta
vészt suhogtató késeit
négy gyerekem született tőle
közülük három egy csoport
humoros excentrikusok
a negyedikből világszám lett
a Barnum nagy attrakciója
ő küldte az ötezer dollárt
amiből megvettem a cirkuszt
s nyakamba szakadt minden gondja
tört az árboc szakadt a ponyva
üvöltött a sok éhes állat
meg a sok artistaporonty
etettem őket és ruháztam
embert faragtam mindegyikből
bűvészt bohócot idomítót
s ma azt sem tudom merre járnak
öreg vagyok csak álmaimban
látom a cirkuszt régi fényben
ívlámpáit piros manézsát
hallom a dobot dübörögni
s újra a tábla elé állok
záporoznak felém a kések
míg el nem vágják életem
vagy amíg fölébreszt a hajnal
egyhangú szürke neszezéssel



Uploaded byP. T.
PublisherSzépirodalmi Könyvkiadó, Budapest
Source of the quotationÁlom a havon
Publication date

Il monologo della vecchia signora del circo (Italian)

Dall’eredità di mio padre ho avuto
un carro due cavalli ed un orso
da sola cosa mai avrei potuto fare
girando le fiere dei paesi e le varie piazze 
invecchiandoci sempre di più io e l’orso
piuttosto son rimasta con la famiglia
conoscevo un numero col serpente
con una maglietta lucida ed aderente
sgusciavo fuori e dentro me stessa
eravamo dalle parti di Békés
quando fu ingaggiato mio marito
ricevendone dieci fiorini mezzo carro
nelle pause andava in giro col piatto
era un saltimbanco ma chissà da dove
si procurò ventiquattro baionette
ed imparò il lancio del coltello
nove panelli aveva già ridotto in schegge
quando mi son data per vinta
da allora in poi solo verso di me lanciò
roteando i suoi coltelli pericolosi
da lui ho avuto quattro figli
di cui tre fanno un gruppo
con il nome gli eccentrici spiritosi
il quarto diventato un numero mondiale
la grande attrazione del circo Barnum
era lui che mi spedì i cinquemila
dollari con cui comprai il circo
accollandomi addosso ogni suo guaio
si ruppe l’albero si strappò il telone
gli animali ululavano affamati
pure i marmocchi degli artisti
li nutrivo li vestivo
di ognuno avevo fatto un uomo
mago pagliaccio domatore
oggi non so neppure dove stanno
sono vecchia e solo nel sonno vedo
il circo nel suo vecchio splendore
la sua lampada ad arco il maneggio rosso
sento il rullar’ del tamburo
mi metto nuovamente davanti il panello
i coltelli mi piovono addosso
finché non mi tranciano la vita
o finché l’alba non mi sveglia
con i suoi monotoni rumori sordi



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap