Dsida Jenő: Poesia semplice sulla grazia (Egyszerű vers a kegyelemről in Italian)

Portre of Dsida Jenő

Egyszerű vers a kegyelemről (Hungarian)

Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hivtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.

Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörü szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.

Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyujtófám kilobbant
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben.

...S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Ur áll mögöttem.

1934



Uploaded byJárfás-Fehér Eszter
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Poesia semplice sulla grazia (Italian)

Tentai dei miracoli:
alettavo la gente
con l’oro e argento,
per farli venire da me!
Invano, invano,
non volevano l’oro,
non volevano l’argento,
non sono venuti da me.

Dissi al giorno dieci
discorsi del monte,
parole stupende,
parole fascinose,
invano, invano;
i discorsi del monte,
l’orecchio non l’ascoltava,
il cuore non lo gradiva!

Volevo anche fare
un fuoco nel bosco:
per scaldare la lepre
per scaldare il capriolo, -
invano, invano!
Si spense la fiammetta,
e il fuoco nel bosco
a bruciar’ non voleva.

…un giorno gli uomini,
si radunarono da soli,
le mie parole sciocche,
li fece singhiozzare,
a guardar non c’è bisogno
il fuoco da solo s’acceso,-
dietro di me c’è il Signore!

1934
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap