Dsida Jenő: Tekintet nélkül

Be kell látnunk:
Ha kérdeznek, becsületesen
felelni kell.
A harcot becsületesen
fel kell venni,
az úton becsületesen
végig kell menni,
a szerepet becsületesen
el kell játszani,
keményen és tekintet nélkül.
 
A kapuk mögül ebek vicsorognak,
az ablakokból kiköpdösnek
és röhögnek.
Száz közbiztonsági gócpont
adja ki az elfogatási parancsot.
Kemény tárgyak zuhognak a fejünkhöz,
súlyos, vérező kövek,
de néha röppen sóhaj is,
szeretet is, rózsa is.
 
És este a tűzhely mellett,
vagy szuronyos zsandárok között
hátrakötött kézzel,
mégis mondogatni kell
a fellebbezhetetlen,
sziklakemény,
erősítő,
vigasztaló
igét:
 
Krisztusnak és Pilátusnak,
farizeusoknak és vámosoknak,
zsidóknak és rómaiaknak
egyformán szolgálni
nem lehet.
 
1928

Dobbiamo renderci conto:
se domandano, dobbiamo rispondere
onestamente.
La lotta dobbiamo affrontare
onestamente,
la strada dobbiamo percorrere
onestamente,
il ruolo dobbiamo svolgere
onestamente,
fermamente e senza riguardo.
 
Da dietro i cancelli cani ringhiano,
dalle finestre ci sputano addosso
e ci deridono.
Cento gangli della pubblica sicurezza
emettono il mandato di cattura.
Oggetti duri tempestano le nostre teste,
pesanti, pietre sanguinanti,
ma a volta s’eleva qualche sospiro,
amore e pure le rose.
 
E a sera vicino al fuoco,
o tra gendarmi armati di baionette,
con le mani legate dietro,
tuttavia bisogna ripetere
il verbo
l’inappellabile,
consolante,
dura come
la pietra:
 
Cristo e Pilato,
i farisei e i gabellieri,
gli ebrei e i romani
non si possono servire
allo stesso modo.
 
1928