Eörsi István: Szóba se állj vele!

Portre of Eörsi István

Szóba se állj vele! (Hungarian)

Visong neki is tán otthon gyermeke,
s bóbiskol fókabajszú atyja,
a gabonaszárat is tán megsimogatja -
itt szóba se állj vele!

Itt szóba se állj vele,
mert árulás itt az a szó -
otthon lehet a becsület embere,
itt: gyilkos, elnyomó!

Itt szóba se állj vele, ne is nézz rája,
tán épp anyádba lőtt bele.
Parancsra jött,
semmiről sem tehet,
lehet.
De te
iszonyú bűnt veszel magadra,
ha csak egy pillanatra
szóba állsz vele.

Ülj házad elé a padra,
sétálj az utcán, húzódj a kapualjba,
az emberek felé fordítsad arcod -
de gyűlölet
kapassa félre fejed,
ha őt megpillantod.

Hagyjad, hadd lássa,
milyen is arcod rándulása:
az őszinte undor moccanásait.
Lezárt szádnak, behunyt szemednek
is meg kell tanulni vallani.
Másként tán víg cimborák lehetnétek,
de most halálos vétek,
ha ránevetsz -
ha ránevetsz, bénuljon meg a szád,
örökös vigyor
merevüljön reád.

Ha nem bolydul lelkedben többé,
mikor már nem lő, nem lövet,
hogy itt ül nyakadon:
roskasszanak örökké
mázsás malomkövek!

Ha engeded, te lány, hogy simogasson,
ne válhasson belőled soha asszony,
férfi boldog ne legyen veled -
legszentebb vágyad gyöngyszemei
széjjelperegjenek

Te asszony, ha ez megölelhet,
csókjától rohadjon széjjel a tested!
Ha kedves is volna szívének a gyermek,
kisdededet hozzá ne engedd,
édesanya!

Számára itt fű se teremjen,
menjen haza!
De amíg itt terpeszkedik,
szóba se állj vele!

Szóba se állj vele,
mert árulás itt a szó -
otthon tán lehet becsületes,
itt: gyilkos, elnyomó!

1956. november 8.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://beszelo.c3.hu

Nemoj s njim ni pričati! (Serbian)

Možda kod kuće dete se i njemu zna radovati
i njegov otac brkovima tuljana dremucka,
možda klas i on pogladi –
tu nemoj s njim ni pričati!

Tu nemoj s njim ni pričati,
jer tu je reč izdaja –
kod kuće može biti čovek poštenja,
tu je: ugnjetač, ubica!

Tu nemoj s njim ni pričati, nit ga pogledaj,
možda baš u tvoju majku pucao.
Po naredbi došao,
ništa ne može,
moguće je.
Ali ti
užasan greh preuzimaš
ako makar i za trenutak
s njim pričaš.

Sedi ispred kuće na klupu,
koračaj ulicom, uvuci se u vežu,
pokaži lice ljudima –
ali ugledaš li ga
neka ti mržnja
okrene glavu.

Pusti, neka vidi
kakav ti je treptaj oka:
pomak iskrene gnusnosti.
I zatvorene usne, sklopljene oči
moraju da nauče svedočiti.
Inače biste mogli biti veseli jarani,
ali sad je smrtni greh
ako mu se nasmešiš –
nek ti usne budu uzete ako mu se nasmešiš,
nek te večit
cerek krasi.

Ako više ti se duša ne uzburka,
kad već on ne puca, ne da naredbe,
da ti tu na vratu sedi:
nek te preteški žrvanji
večito terete!

Ako dopuštiš, ti devojko, da te miluje,
od tebe nek nikad žena ne bude,
s tobom muškarac nek radosti ne oseti –
biseri tvoje žudnje svete
neka se rasprše.

Ti ženo, ako te taj može zagrliti,
od njegovog poljupca neka ti telo istrune!
Ako bi mu dete i drago bilo,
tvoje čedo do njega, majko,
ne pusti!

Tu za njega nek ni trava ne raste,
neka ide kući!
Ali dok se tu širi,
tu nemoj s njim ni pričati!

Tu nemoj s njim ni pričati,
jer tu je reč izdaja –
kod kuće može biti čovek poštenja,
tu je: ugnjetač, ubica!

8. novembar 1956.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap