Eötvös József: A last testament (Végrendelet in English)

Portre of Eötvös József

Végrendelet (Hungarian)

Ha majdan átfutottam

Göröngyös útamat,

S hova fáradtan érek,

A sír nyugalmat ad:

 

Márvány szobor helyébe,

Ha fenmarad nevem,

Eszméim győzedelme

Legyen emlékjelem.

 

S ha majd kijőtök néha

S megálltok síromon,

Zengjétek el a legszebb

Dalt néma hantomon.

 

Magyar dalt, lelkesítőt,

Melynél a szív dobog,

Tán halva is megértem,

S keblem hevűlni fog.

 

És sírjatok egy könnyet

Barátotok felett:

Dalt érdemelt, mert költő,

Könnyet, mert szeretett.

 

1848



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

A last testament (English)

When the close of this rough path

I attain, and up the steep

Weary climb, until I win

The cold grave where I shall sleep,

 

Raise no marble o'er my dust ;

But the lasting victory

Of the cause for which I fought,

May that my memorial be!

 

If ye pass beside my grave

Linger there, my friends, I pray.

And our best-loved melody

Sing above my voiceless clay.

 

One of our old Magyar songs,

Fervent, glorious, wildly sweet,

I in death perchance may hear

And my frozen heart-strings beat.

 

And, if ye stay there, so long.

When the melody is over,

As you gave the poet song.

Give a tear unto the lover.

 

Nora de Vallyi and 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.archive.org/stream/magyarpoems

minimap