Emőd Tamás: Message in a Bottle (Írás a palackban in English)

Portre of Emőd Tamás

Írás a palackban (Hungarian)

Tornyán a jajnak, tájfunján a könnynek,
genézisén egy új, nagy vízözönnek,

céltalanul hánykódva fenn a gályán,
e szörnyű korszak vér és könny-dagályán,

mint a hajós a hírt, palackba zárva,
versben dobom e végbúcsút az árba,

hogy túl homályon, terroron, halálon,
egy jobb jövőben Hozzád eltaláljon,

kiben hasztalan hittünk és reméltünk,
szabad part, akit soha el nem értünk,

hazánk az első víg kentaur óta,
klasszikus bölcsőnk, művelt Európa,

* * *

Búcsúzunk tőled, mielőtt éj föd be,
akik itt lámpát lengettünk a ködbe,

fény-jelekül egy jobb jövő fiának,
gályára láncolt rabjai a mának,

kiknek viharba vesztek koszorúi,
e barbár kor értelmes szomorúi,

akik itt mindent láttunk s tudva-tudtunk
és kiáltoztunk, mielőtt lebuktunk,

akik örömre, napfényre születtünk,
de átbogött a mély pokol felettünk:

mielőtt sorsunk vak közönybe fásul
küldjük e pár sort végső híradásul.

* * *

Túl minden Jóremény-fokán a létnek,
vontató padján a gályafenéknek,

úgy élünk, mint a trágyában a barmok,
mint a ketrecben összecsukott majmok,

égnek borzadnak a fülek, a szőrök,
de kuss, a rácson átdöfnek az őrök,

ember-rangunkat régen elfeledtük,
már a saját vérünket is megettük,

hiába minden küszködés, igyekvés,
itt meg kell dögleni, itt nincs menekvés,

hiába gyújtunk fényt itt örök óta:
elhagytál minket, művelt Európa!

* * *

Tornyán a jajnak, tájfunján a könnynek,
genézisén egy új, nagy vízözönnek,

mint a hajós a hírt, palackba zárva,
versben dobom e végbúcsút az árba,

midőn eltárta torkát már a Fátum…
Ezerkilencszázharmincnyolc a dátum.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. O. L.

Message in a Bottle (English)

Beneath a mast of wails, in a typhoon of tears
as the genesis of a vast new deluge recurs,

on board a lost and battered, rudderless galley
afloat on the blood of this dreadful time of folly –

like sailors who trust their news to a bottle in the current,
I thrust these final verses into the torrent

so that, beyond death and terror and darkness, you
may still receive them one day in a better future,

you, in whom we have placed our faith and hopes
in vain, for we shall never reach your shores:

free shores, our home ever since the centaurs’ idylls,
cultured Europe, our ancient, classical cradle.

* * *

We say our last farewells before the night covers us
while helplessly waving our fog lamps over the flood

as we signal to the offspring of tomorrow,
we the galley slaves of the present, the ship and the oars

whose festive garlands have been torn away,
we sad and sensitive souls of this brutal age

who have foretold the worst and seen it all
who had screamed out in fear before we fell,

the children born with lust for mirth and sunshine
before the depth of hell roared over us:

before our plight sinks into blind oblivion,
I send you these lines, the final news of our lives.

* * *

Beyond the final Capes of Good Hope of existence,
chained to the galley’s oar-bench beneath the mast,

we still survive like beasts in filthy stables,
abused as apes are, locked up in a cage,

our ears are cocked, our fur is bristling with fear
but silence! the guards assault us through the bars,

our human pride destroyed, we huddle dismayed,
we have consumed... even our flesh and blood,

we know that all our endeavours must be in vain,
that we must perish without release or escape:

despite the lights we’ve lit here forever, you
have abandoned your children, cultured Europe!

* * *

Beneath a mast of wails, in a typhoon of tears
as the genesis of a vast new deluge recurs,              

like sailors who trust their news to a bottle in the current,
I thrust these final verses into the torrent

that bears me towards the jaws of fate through the spray
...here, in the year of 1938.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationT. O. L.

minimap