This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Füst Milán: Il lamento d’un fantasma triste (Egy bánatos kísértet panasza in Italian)

Portre of Füst Milán
Portre of Cikos Ibolja

Back to the translator

Egy bánatos kísértet panasza (Hungarian)

Épp egy rigó fütyült a téli fán.
Gyönyörű volt a téli világ s én eltöprengtem éppen:
Ki égeti vaj’ a havas útak sárga tüzét?
S hogy sötét nyaram elaludt már s magasztos éji csendbe
Fúlt s a bús fenyők sötétje régen eltakarja:
 
S mint a rabló kullogott mögöttem boros, nagy bánatom. –
S: „Barbárok ők, a téli szenvedések,” – éppen gondolám,
S hogy: „Fagyosabb s kristályosabb a téli szerelem”…
…Mikor hazaérkezének várurunk dús szekerei éji időben
Elemózsiával s a kofáknak hideg zöldségeivel nehézre
rakottan…
S a világos, karácsonyi kapún beözönlött szekerük serege…
 
Mihály volt a nevem s a várfal alatt korcsmából jöttem épp’,
S útban valék éjfél után s ők elgázoltak engem,
S meghaltam ott, világos-szürke fellegek alatt,
S amíg a vidám kocsisok kurjongatása messzi hallék:
 
S a téli fagyban elszállt pőre lelkem s most bolyong,
S meghaltam egy világos kőszobor tövében, zord országuton,
Míg a várúr drága s habos husú almákat evett,
S amíg egykedvűn kártyázott egy bús lovaggal,
S fehér macskája lustán nyújtózott egy színes szőnyegen.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu

Il lamento d’un fantasma triste (Italian)

Sull’albero invernale stava fischiando un merlo.
Era splendido il mondo invernale, ed io stavo
almanaccando:
Chi è che brucia il fuoco giallo delle vie innevate?
E visto che la mia estate oscura ormai s’era spenta
E s’era annegata nel silenzio maestoso della notte,
l’oscurità dei pini da tempo la nasconde:
 
E come un brigante, dietro di me arrancava la mia grande,
vinosa tristezza. -
E: “Sono barbari loro, i tormenti invernali,” – stavo
giusto pensando
E che: “L’amore invernale è più ghiacciato e cristallino…”
…Quando nottetempo giunsero le ricche carrozze del
castellano
Caricate pesantemente di provviste e di verdure fredde
delle ortolane…
E la schiera dei carri si riversò attraverso il luminoso
cancello natalizio…
 
Mihály era il mio nome e stavo venendo giustappunto
dalla bettola, da sotto il muro del castello,
Dopo mezzanotte ero d’impiccio e loro mi avevano
investito,
Sono morto là, sotto le nuvole grigio – chiare,
Mentre il grido dei cocchieri allegri echeggiava lontano:
 
La mia anima nuda è volata via nel gelo invernale
e or’ raminga,
Son morto ai piedi di una statua di pietra chiara, sulla
tetra strada maestra
Mentre il castellano mangiava costose mele carnose,
Mentre giocava impassibile a carte con un cavaliere triste,
E il suo gatto bianco si stendeva sul tappeto bianco,
pigramente.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap