Füst Milán: El innen, el…

Portre of Füst Milán

El innen, el… (Hungarian)

Az édes és végtelen tengeren,
Melynek tisztasága hűs s átjárja a lelket,
(Átjárja a lelket s lebegteti szél: –
Bástyákon is szabad lobogót ami lenget,)
S didergő szívet ahol napsütés melenget,
S a kiáltás hol úgy csapong a széllel, zöld, zuhogó
vizeken,
Mint könnyű rózsalevél…
…S zöld üveglapon ahol áramlik és úszik,
Leng a magány, jár ragyogón, hidegen…
…S ahol este a napkorong
A kezdődő homályba zuhan s eltünik…
 
Az édes és végtelen tengeren,
Lobogj én lelkem, mint a kósza szél…
Mint a hajnali kiáltás, amely messze bolyong
S hirdesd, hogy végbevitted, amit sors és szenvedély
E földön rádszabott. Leróttad tartozásodat
S csak magadat mulatni tombolsz még a tágas ég alatt,
Aztán indúlj a messzi vidékre, hol megérkezel éjjel
S hol sötét hegyek alján piroslik a tűz,
Mert zöld fenyőfát éget az északi pásztor
S a fenyőknek édes és gyantás illata terjeng…
 
Légy vendég köztük, láthatatlan,
Kósza szellem, mely tüzet
Keres, hogy megtisztúljon abban
S jóért jótettel fizet:
Éleszd a lángjaik
Pirosló szárnyait
S illesd szemök, hogy álmuk jó legyen…
S ott várj, amíg majd völgyön és hegyen
A végső pirkadat köszönt reád
S a végtelenbe virrad éjszakád.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu

Via, via di qua… (Italian)

Sul infinito mare dolce,
La cui purezza è fresca e permea l’anima,
(Permea l’anima e la sventola il vento: –
Quel che fa sventolare i vessilli liberi sui bastioni,)
Dove i raggi solari scaldano il cuore tremante,
E dove il grido svolazza con il vento sulle verdi acque torrenziali,
Come petalo di rosa leggero…
… E sulla lastra di vetro verde dove fluisce e nuota,
Aleggia la solitudine, procede lucente, freddamente…
… Dove a sera il disco solare
Precipita nel crepuscolo incipiente e svanisce…
 
Sventola anima mia, sul dolce mare infinito,
Come il vento vagante…
Come grido mattutino, che raminga lontano
E annuncia, che avevi compiuto ciò, che il destino
e la passione
Su questa terra t’avevano assegnato. Hai pagato il tuo
debito,
E sotto il cielo vasto solo per il tuo diletto stai strepitando
ancora,
Poi avviati verso lidi lontani, dove giungerai di notte,
Dove sotto i tetri monti rutila il fuoco,
Perché il pastore nordico pini verdi sta bruciando,
E il loro profumo dolce e resinoso si spande…
 
Sii ospite tra di loro, invisibile,
Spirito vagante in cerca del
Fuoco, in cui purificarsi
E per il bene con bene paga:
Ravviva le ali rutilanti
Delle loro fiamme
E socchiudi i loro occhi, che sia dolce il loro sonno…
Attendi là, finché nella valle e sui monti
L’ultimo albore ti dà il benvenuto
E la tua notte albeggia nell’infinito.
 
 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap