Füst Milán: Geisterstrasse (Szellemek utcája in German)

Portre of Füst Milán

Szellemek utcája (Hungarian)

Minden ellenemre van. Én nem kivások többé táncokat,
Olyat nem tudsz mutatni pajtás, - nem, olyat a knídoszi táncmesterek se tudtak feltalálni,
Sem zenét, - minek nekem? magam csináltam egykor jó egynéhány dallamot
S azt dúdolgatom, vagy még azt sem. Hallgatok. Az életem javát sötétben töltöm el,
A mélyen elrejtező, néma férfikort.

E sugallat hűvös. - Mint aki csendes és veszélyes utcán járkál éjszaka
És abban minden lobogásban volna, - hatvan fáklya tüze ontaná vad lángjait
A semminek… mert nincs ott senki sem. A szellemek utcája ez!
S még néhány lépés lenne s nemsokára vékonypénzű leszel magad is
És régi, kipróbált szíved kutyáknak vettetik.

Igen, - szerettem egykor sokmindet: hajósok énekét,
Szédítő, teljes napsütés: aranyrózsáidat…
Mi mindent szerettem, már nem tudom.
Boldog forróság volt nékem ez a földi tüz,
Átjárt, hogy megvacogtatott, borzongtam tőle s jeges éjszakát
Képzeltem hozzá… S ma már éjszakám:
Egyetlen teljességem. - Ne higgyétek, nem sohajtok,
Sőt feledni vágyom minden multamat s még inkább elrejtőzni, elmerülni abban,

Ami még a jussom itt. Mert annyi jár nekem.
Hogy jobban megismerjelek, ki vagy? - Sötét vagy-e?
Kivel a sötétségben oly rég szembenézek, hallgatag király: rejtélyes elmulás!



PublisherOsiris Kiadó, Budapest
Source of the quotationA magyar költészet antológiája

Geisterstrasse (German)

Mich widert alles an. Ich wünsche keine Tänze mehr.
Was kannst du mir schon zeigen, Freund? Die
Meistertänzer selbst von Knidos vermochten keine
solche zu erfinden,
Und auch Musik nicht - was soll mir das? Einstmals
erfand ich selbst gar manche Weise,
Die summe ich, wenn überhaupt. Ich schweige
lieber. Den besten Teil des Lebens verbrachte ich
im Dunkel.
Den des sich tief verhüllenden, schweigsamen
Mannesalters.

Ein kalter Hauch. Wie wenn auf stiller und
gefahrvoller Straße man nächtens einsam wandelt.
Und alles wäre dort ein Lodern, als verschössen
sechzig Fackeln feuriges Geflacker
Ins Nichts. Denn dort ist keine Seele. Es ist die
Geisterstraße.
Noch ein paar Schritte geh, und du bist bald selbst
ein Balg,
Und dein erprobtes, altes Herz - ein Fraß der
Hunde.

O ja, ich hatte einst an manchem meine Freude: an
Seemannsliedern,
An glühend-goldenen Rosen ungestümen
Sonnenglasts…
Und was ich sonst noch liebte - weiß ich's noch?
Welch brennender Genuß war dieses irdische Feuer,
Das mich durchdrang, ich schauerte und wünschte
Mir
Eiskalte Nacht dazu… Die Nächte heute:
Sind einzig meine Ganzheit… Glaubt nur ja nicht,
daß ich stöhne,
Vielmehr vergessen will ich alles; was gewesen, mich
ganz verhüllen, untergehen noch mehr darin,
Was mir noch hier gebührt, mein Anteil ist:
Dich besser zu ergründen, wer Du bist - so düster
wirklich? -
Dem ich so lange schon im Finstern gegenüberstehe:
wortkarger Fürst, unfaßbares Vergehen.



Source of the quotationArion. Nemzetközi költői almanach. Almanach international de poésie. Budapest, Corvina, 1968. 2. p. 156.

Related videos


minimap