Farkas Árpád: Quando si lavano i vecchi (Mikor az öregemberek mosakodnak in Italian)

Portre of Farkas Árpád

Mikor az öregemberek mosakodnak (Hungarian)

Mikor az öregemberek mosakodnak, százados esők csorognak alá fonnyadt tenyérpárnáikról, csillognak az arc vízmosásos árkaiban, úgy mosdanak az öregemberek, szétterpesztett lábbal, keresztelőjánosok méltóságával a cinezett mosdótál fölé hajolva, úgy mosdanak, mintha utoljára mosakodnának, törülközőt sem kötnek már derekukra, spriccolja a víz a nadrágot, nem számít, a kimért és alapos szappanozó-dörzsölő mozdulat megmunkál minden bőrfelületet, pórusokat zaklat: ráérős, meregető és nyújtózkodó mozdulatokkal mosdanak az öregemberek, apró szusszanásaiktól porzik a víz, s visszahulló függönye mögül felsejlenek háromnegyed százados hajoló mozdulataik, botot emeltek a földről, forrásból itták a vizet tenyérrel merve, az Irtisz vagy a Tisza partján hajoltak így a patak fölé, bokornak támasztva a bajonétos puskát, mikor bukdácsolva, ügető hajolgatással kergettek ellenséget vagy épp előle futottak, fölperzselve a földet, és szagolva, törölve magukról a vért; úgy mosakodnak az öregemberek, mintha háromnegyed század szennyét kellene magukról lemosniuk, mint akik mindig tisztán szerettek volna élni, friss törülközés utáni hangulatban; már csak vasárnap reggel mosakodnak így az öregek, már csak temetések előtt, mikor utolsó útjukra kell kísérniük a vissza nem térő társat, úgy mosakodnak, bizony, az öregemberek, mintha utoljára mosakodnának, mintha szennytelen ragyogással szeretnének bekerülni a tiszta búzát termő anyaföldbe, melyet szétporladó testük lassan megillet.

Mikor az az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationhttp://www.hotdog.hu

Quando si lavano i vecchi (Italian)

Quando si lavano i vecchi, dai loro palmi vizzi, piogge secolari scorrono giù, brillano nei solchi del viso lavato, così si lavano i vecchi, con le gambe divaricate, con la dignità dei tanti Giovanni Battista, chini sulla catinella stagnata, si lavano come se si lavassero per l’ultima volta, neppure l’asciugamano legano più sulla vite, l’acqua sprizza sui calzoni, non ha importanza, il movimento misurato e approfondito del insaponarsi – strofinarsi tratta ogni superficie della pelle, vessa i pori: i vecchi si lavano con movimenti comodi e sciolti, dai sbuffi minuscoli si polverizza l’acqua, da dietro la tenda del acqua ricadente s’intravedono i movimenti chini dei trequarti di secolo, alzavano bastoni dalla terra, bevevano l’acqua traendola con il palmo dal sorgente, così si chinavano sul Irtyš e Tibisco, appoggiando il fucile con la baionetta sul cespuglio, quando trottavano chini inciampicando, braccando il nemico o davanti a lui scappando, bruciando la terra, odorandosi e pulendosi dal sangue, così si lavano i vecchi, come se dovessero lavar’ via il luridume di trequarti di secolo, come coloro che aspirarono a vivere sempre puliti, in un atmosfera del dopo l’asciugatura; ormai, solo domenica mattina si lavano così i vecchi, solo prima dei funerali, quando devono accompagnare all’ultimo viaggio l’amico, che mai più tornerà, già, così si lavano i vecchi, come se si lavassero per l’ultima volta, come se volessero entrare nella terra, che produce grano mondato e che fra poco spetterà ai loro corpi sgretolati, con un lustro senza luridume.

Quando si lavano i vecchi, il ventesimo Secolo, con un’immensa sete di pulizia si china sulle acque verdi.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap