Farkas Árpád: Când bătrânii se spală (Mikor az öregemberek mosakodnak in Romanian)

Portre of Farkas Árpád

Mikor az öregemberek mosakodnak (Hungarian)

Mikor az öregemberek mosakodnak, százados esők csorognak alá fonnyadt tenyérpárnáikról, csillognak az arc vízmosásos árkaiban, úgy mosdanak az öregemberek, szétterpesztett lábbal, keresztelőjánosok méltóságával a cinezett mosdótál fölé hajolva, úgy mosdanak, mintha utoljára mosakodnának, törülközőt sem kötnek már derekukra, spriccolja a víz a nadrágot, nem számít, a kimért és alapos szappanozó-dörzsölő mozdulat megmunkál minden bőrfelületet, pórusokat zaklat: ráérős, meregető és nyújtózkodó mozdulatokkal mosdanak az öregemberek, apró szusszanásaiktól porzik a víz, s visszahulló függönye mögül felsejlenek háromnegyed százados hajoló mozdulataik, botot emeltek a földről, forrásból itták a vizet tenyérrel merve, az Irtisz vagy a Tisza partján hajoltak így a patak fölé, bokornak támasztva a bajonétos puskát, mikor bukdácsolva, ügető hajolgatással kergettek ellenséget vagy épp előle futottak, fölperzselve a földet, és szagolva, törölve magukról a vért; úgy mosakodnak az öregemberek, mintha háromnegyed század szennyét kellene magukról lemosniuk, mint akik mindig tisztán szerettek volna élni, friss törülközés utáni hangulatban; már csak vasárnap reggel mosakodnak így az öregek, már csak temetések előtt, mikor utolsó útjukra kell kísérniük a vissza nem térő társat, úgy mosakodnak, bizony, az öregemberek, mintha utoljára mosakodnának, mintha szennytelen ragyogással szeretnének bekerülni a tiszta búzát termő anyaföldbe, melyet szétporladó testük lassan megillet.

Mikor az az öregemberek mosakodnak, hatalmas tisztaságszomjjal hajlik a zöld vizek fölé a Huszadik Század.



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationhttp://www.hotdog.hu

Când bătrânii se spală (Romanian)

Când bătrânii se spală, ploi seculare curg din pernele ofilite ale pălmilor, strălucesc în râpele fețelor, așa se spală bătrânii, cu picioarele depărtate, cu demnitatea lui Ion Botezătorul, aplecați asupra ligheanului zencuit, de parcă s-ar spăla ultima dată, nu mai leagă nici prosop pe mijloc, stropind cu apă pantalonii, nu contează, mișcarea gravă și temeinică cu care se săpunesc lucrează pe toată suprafața pielii, tulbură pori: bătrânii se spală cu mișcări lente, aplecând-se, întinzându-se, răsuflarea rapidă risipind apa, și de după perdeaua în cădere apar mișcările de trei-sferturi de secol, care ridicau pari de pe pământ, beau apă de la izvor din palmă, se aplecau așa peste apa Irtisului sau Tisei, proptind puștile cu baionetă de tufiș, când fugăreau dușmani poticnindu-se, sau dimpotrivă, fugeau de dușmani, pârjolind pământul, și mirosind, ștergându-se de sânge, așa se spală bătrânii, de parcă ar trebui să spele jegul a trei-sferturi de veac, ca și cei care ar fi vrut să trăiască curat, în starea de după ștersul cu prosopul, numai duminica se mai spală așa bătrânii, numai înainte de înmormântări, când își petrec camarazii pe ultimul drum, da, așa se spală bătrânii parcă s-ar spăla pentru ultima dată, parcă ar vrea să ajungă în pământul care rodește grâu curat, cuvenit acelor trupuri care cu timpul ajunseră pulbere.

Când bătrânii se spală, asupra apelor verzi se apleacă cu sete de curățenie uriașă, Secolul Douăzeci. 



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationsaját

minimap