Fodor András: L'altro infinito (Másik végtelen in Italian)

Portre of Fodor András

Másik végtelen (Hungarian)

Tegnap a brandenburgi versenyek,

ma itt a békák muzsikája.

Zeng vastagon, beléfesziiti húrját

a hegy alatti éjszakába.

Építi árnyéktornyait

az ifjuság elvesztett tavasza,

de nő körém a másik végtelenből

nagy ismeretlen ország, uj haza.

Hiába harsog künn az emlék,

omlik csak ingoványra, ködre.

Én, nyughatatlan utazó,

eltévedek magamban mindörökre.

A gondok, napok cöveke

határaim bárhogy szoritsa, védje,

besüt mindenfelől a sóvár

szerelmek tündöklése.

És el kell bennem férniük,

értük vagyok a társuló világban.

Ha körbe-körbe huz a súly,

könnyebben birja vállam.

Nem kérdezem, ki kezdtc, mért,

ki volt a felelős, a bátor,

csak a kockázat lehetetlenéből

fakadhat tiszta mámor.

Ebben az új határtalanban

valami lét-alatti

ösztön parancsol: nincs egyéb

jogod, mint adni, adni.

Kihull a szándékból az érdek,

a tettnek nincsen ára,

néz, néz magába, elfelejti

követelő jussát a hála.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://inaplo.hu

L'altro infinito (Italian)

Ieri i concerti di brandenburgo

oggi qui il gracidare delle rane.

Vibra pesante sotto il monte

sulle corde della notte.

L’estate persa della gioventù

edifica torri d’ombra,

ma intorno a me, da un altro infinito,

cresce un paese grande, la nuova patria.

Là fuori, invano echeggia il ricordo,

frana sulla nebbia, sulla palude.

Io, viaggiatore irrequieto,

dentro di me, mi ci perdo per sempre.

Possano i problemi, i pali del giorno, 

stringere, difendere i miei confini,

da tutti i lati s’inonda lo splendore

degli bramosi amori ardenti.

E dentro di me devono entrarci tutti,

in questo mondo associato vivo per loro.

Se il peso mi tira da tutti i lati,

le mie spalle con tanta più facilità reggeranno.

Non domando chi ha iniziato, perché,

chi era il coraggioso, il responsabile,

l’ebbrezza pura sorgerà

solo dal rischio dell’impossibile.

In questa nuova immensità,

un che di inconsapevole

comanda: non possiedi altro diritto,

solo dare, dare.

L’intenzione perde la sua convenienza,

il gesto è senza prezzo,

la gratitudine guarda, guarda in sé stessa,

e dimentica il diritto preteso.

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap