Fodor András: La solitudine (Magány in Italian)

Portre of Fodor András

Magány (Hungarian)

Gazdátlan út, gazdátlan idegenség.
Póznák leejtett huzalán
nedvesség harmata. Lámpák opál hengere, zúgó
kivilágitott ékszerüzlet.
Hivalkodón a betörőre várva
haszontalan kincsét kinálja,
   ragyog az éjszaka.

Szomoru vagyok. Ma se sikerült
meleggé bűvölnöm a világot.
Fáj, hogy nem tudom elviselni
különvaló testem határát.
Bezárkozom. Kerengve járok.
Dobál a szoba négy fala.
S fejemben ők, a távoli mások,
kik elhagytak, akiket én
nem hagytam volna el soha.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttp://inaplo.hu/

La solitudine (Italian)

Strada desolata, l’indifferenza desolata.
Sui fili, dai pali caduti,
rugiada dell’umidità. Cilindri opachi dei lampioni,
fragorosa gioielleria illuminata.
Aspettando provocatoriamente gli scassinatori,
invano offre i suoi tesori futili,
     brilla la notte.

Sono afflitto. Neppure oggi son riuscito
con un incanto rendere calda la terra.
Mi duole di non riuscire a sopportare
i contorni del mio corpo distaccato.
Mi rintano. Cammino senza metà.
Le quattro pareti mi rimbalzano nella stanza.
In testa ho gli altri, gli altri lontani,
coloro che mi hanno abbandonato, che io
non avrei mai abbandonato.

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsajàt

minimap