This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Garai Gábor: Ako te ljubav napušta… (Ha a szerelem elhagyott… in Serbian)

Portre of Garai Gábor
Portre of Fehér Illés

Back to the translator

Ha a szerelem elhagyott… (Hungarian)

Mert ha a szerelem elhagyott,

  kipattogzik arcodon vékony

fehér rétegben a védtelenség,

  mint omló falon a salétrom;

 

mert ha a szerelem elhagyott,

  csak loholsz az utcán szorongva,

elbűvöl s nyomban megaláz

  minden parázna szoknya;

 

és nyelved száraz kőporban forog,

  ha elalszol, kifoszt az álom,

ébren lábaid fércen rángatod;

  parázson jársz, parázson…

 

És tarkódig felperzselődsz;

  tagjaid hamuként leomlanak,

mozdulataidról az otthonosság

  arany páncélja leolvad.

 

Vad fogaid élesen összeverődnek,

  tekinteted röpte kileng, és

míg kívül a forróság emészt,

  belülről ráz a didergés…

 

Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves,

  azt elviselheted még,

de jaj, ha veszni hagyod a magad

  érette való szerelmét!

 

Mert minden idegen lesz neked akkor,

  s kipattogzik arcodon vékony

fehér rétegben a védtelenség,

  mint omló falon a salétrom.

 

Futnál – menedékül a megkövült közöny

  nyirkos barlangjai várnak:

takaródzhatsz melegedni magadba,

  mint bundájába az állat. –

 

Hát ezért vagy inkább hű, keserűn is,

  nem ereszted az elveszítettet;

körömmel ezért behegedt sebeid

  újra csak újra kikezded.

 

S élsz felelősen, mint a sebesült harcos:

  ki bevégzi naponta, mit rendel a nap,

míg izmai közt bolyong a szilánk, mely

  végül szivébe szalad.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://verspatika.wordpress.com

Ako te ljubav napušta… (Serbian)

Jer ako te ljubav napušta

  nezaštićenost na tvom licu

u tankom, belom sloju ispuca

  kao šalitra na trošnom zidu;

 

jer ako te ljubav napušta

  zebnjom koračaš na ulici,

svaka pohotljiva suknja

  čara te i ponizi;

 

jezik ti se u suhom prahu kamena vrti,

  kad zaspiš snovi te pljačkaju,

budan na dronjcima trgaš noge;

  na žaru hodaš, na žaru…

 

I do potiljka se prepržiš;

  članci poput pepela raspadaju,

s tvojih pokreta zlatni štitovi

  prijaznosti se otapaju.

 

Oštro ti se spoje zverski zubi,

  zadrhti putanje pogleda,

i dok nad tobom vrućina vlada,

  iznutra te mraz potresa…

 

Jer kad te draga prevari, napusti,

  to još možeš podneti,

ali ako dopustiš da ti se i sama

  ljubav izgubi, jao tebi!

 

Jer ti onda sve će strano biti i

  nezaštićenost na tvom licu

u tankom, belom sloju ispuca

  kao šalitra na trošnom zidu.

 

Bežao bi – kao utočište čekaju te

  vlažne jame opake samoće:

poput zveri vlastitim krznom se

  pokrivaš i greješ se. –

 

Makar s gorčinom, ostaješ veran,

  što je izgubljeno, ne ispuštaš;

noktima zbog toga zarasle rane

  opet i opet čupaš.

 

I živiš odgovorno kao ranjeni

  borac: izvršavaš zadatke, redovno,

dok među mišićima ožiljak kola i

  u srce rine, svakodnevno.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap