Gergely Ágnes: Li senti gli uccelli? (Hallod a madarakat? in Italian)

Portre of Gergely Ágnes

Hallod a madarakat? (Hungarian)

Hallod a madarakat?
Most már hallod őket te is.
Most már tudod: hamis nótázásnál,
ígérgetésnél, emberi szitoknál
erősebb a hangjuk. Olyan erős,
mint a lomb. Évszázadok
tanúsítják, egyiket sem fogja méreg.
Keresik egymást, a trilla és a klorofill.
Tántoríthatatlanok, mint a kő.
S még többet ismernek. A visszatérést.
Ezt a szürke követ azért
nem hengerítem el az utadból,
hogy lásd: fölébe ág hajlik,
rajta rejtélyesen ideérkező
madarak szólítanak,
most már érted őket,
érted a szárnycsattogást,
a négy szelet, a törzsben
fölgyalogló nedveket, a Hívást
és a Küldetést s aztán az Újra-
hívást és a kő porózus mélyéből
felküldött hajszálrepedést, az erek
repedését, ezt a vérrel
sározott világot. Hallgass a madarakra.
Vérnél, elvérzésnél, utolsó lobbanásnál
erősebb a hangjuk. Nem, olajágat nem,
de a követ fölemelik majd.
Hangjukra tisztán kitárul,
kaput nyit a mélység. Halleluja,
halleluja: együtt hallgatjuk őket.

 
1989. június



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Li senti gli uccelli? (Italian)

Li senti gli uccelli?
Ora li senti anche tu.
Ora lo sai: la loro voce
è più forte delle note false,
dalle imprecazioni umane,
delle promesse. E’ forte come
la fronda. Secoli testimoniano
che il veleno su di loro non ha presa.
Si cercano, a vicenda, il trillo e la clorofilla.
Sono irremovibili come la pietra.
E sanno anche di più. Sanno del ritorno.
Questa pietra griggia non ho rimosso
della tua strada, perché tu veda: su di esso
un ramo si china, dove uccell, giunti
misteriosamente, si rivolgono a te,
ora li capisci anche tu,
capisci lo sbattere delle ali, i quattro venti,
nel tronco risalente linfa, l’Invocazione
e la Missione poi di nuovo l’Invocazione,
e la minuscola fessura mandata
dalla profondità della pietra porosa,
la fessura delle vene, e questo mondo
di sangue infangato. Da retta agli uccelli.
La loro voce è più forte
del sangue, del dissanguamento,
dell’ultima fiammata. No, il ramo dell’ulivo no,
ma la pietra si, che alzeranno.
Alla loro voce, la profondità
si spalancherà del tutto, s’aprirà il cancello. Alleluia,
alleluia: li ascolteremo insieme.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap