Gergely Ágnes: Orfeo (Orfeusz in Italian)

Portre of Gergely Ágnes

Orfeusz (Hungarian)

I
Eltakarják a partot a fehér olajágak
a homoksíma vízen nem lengenek vitorlák
Valahol erre járhatsz néha érzem
hogy az óriási eolhárfán végigfut a szél
A sziklák közt ilyenkor egy-egy pillanatra
fellélegeznek a fűcsomók
Ötezer éve várlak

II
Hiába ring az utcán a csillogó karének
hiába vibrálnak a szürkületi fények
ha nem vagy itt minek a naplemente
minek kezdődik újra a vizek mormolása
minek bámulnak rám a jámbor állatok
és a szelíd kövek

III
Terített asztal várhat kobaltkék ég alatt
dalok széplábú nők nagy bűvölések
egy korsó vízben is szád hűvösét keresném
ó ifjúság egyetlen és utolsó jaj utolsó
ibolyántúli lobbanása
minden fajankó nagy szavakkal vár rád
ha megfordulok egy március estén
vedd el a szemem világát

 
1962



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu

Orfeo (Italian)

I
I rami bianchi dell’ulivo coprono la riva
sull’acqua liscia non alleggia nessuna vela
Stai camminando da queste parti sento
che a volte sul’arpa eolia scorre il vento
A tal ora tra le rocce per qualche attimo
i cespi tirano un sospiro di sollievo
Son cinquemila anni che ti aspetto

II
Invano si culla il canto corale radioso per la strada
invano stanno balugginando le luci crepuscolari
se non sei con me a che pro il tramonto
il mormorio dell’acqua perché ricomincia di nuovo
perché mi fissano gli animali quieti
e le pietre soavi

III
Che mi attenda la tavola imbandita sotto il cielo blu 
canti donne con le gambe belle grandi incantesimi
cercherei la frescura della tua bocca,
persino dentro una brocca d’acqua
l’ultimo lampo della gioventù e dell’ultimo gemito
tutti sciocchi che ti aspettano con parole grandi
se capito una sera di marzo
privami della vista

 
1962



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap