Gergely Ágnes: Sotto il cielo della Pannonia (Pannon ég alatt in Italian)

Portre of Gergely Ágnes

Pannon ég alatt (Hungarian)

A présház alatt megfordul az út

jobbra lehajlok s látom a falut

 

a kékre csiszolt hegyi utakon

idegen vagyok kíváncsiskodom

 

ember sehol csak szőlő és akác

antennák alatt homokból a ház

 

pincék között és pannon ég alatt

szürke próféta kis szamár halad

 

gyöngyház fülével hátrainteget

ez volt a tisztes plebejusnegyed

 

ötszáz év előtt itt hagytak nyomot

kordéjukkal a kalmár vándorok

 

innen nézték a haragos időt

a szelíd pékek és a bábsütők

 

s a várból visszaszólt a zene tánc

és olasz fényével a reneszánsz

 

s amerre egy-egy kordé elhaladt

utak nőttek a pannon ég alatt

 

s barna kaftánját meghúzva magán

az én ősöm is erre jött talán

 

s ahol most én az útszélen megállt

körülnézett és félve prédikált

 

vagy az a másik az a józanabb

ihol csinált szattyán topánokat

 

és szépanyám kis sárgaszemű nő

nézte hogy kutya ne szökjön elő

 

kicsapta játszani a gyereket

és énekelt és füveket szedett

 

s a zsoltár és a cserszag szerteszállt

a dombok körül járta a határt

 

széllel vesződött télben áttelelt

a férgek nagy gyomrából újrakelt

 

így jártak mind a lábnyomuk ezüst

jöttek hivatlan szépen mint a füst

 

s ahogy én védem a magam rögét

őket is megvédte a pannon ég

 

innen is túl is kéklik az az út

hát menjen innen fusson aki tud.

 

Visegrád, 1964



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu/jetspeed

Sotto il cielo della Pannonia (Italian)

La strada, sotto il mulino, inverte la rotta

vedo il villaggio, se mi piego verso destra

 

sulle strade azzurre, dai passi lucidate

mi sento un’estranea, sto curiosando

 

del’ uomo nessuna traccia, solo vigneti e acacia,

sotto le antenne, le case di sabbia

 

tra le cantine e il cielo della Pannonia

avanza il piccolo ciuco, il grigio profeta

 

sventola con le orecchie di madreperla

questa, una volta, era un’ onesta contrada popolana

 

i mercanti viandanti, con le loro carrette

cinquecento anni fa avevan’ lasciato le tracce

 

di qua osservavano il tempo burrascoso

i fornai placidi e i pasticcieri di panpepato

 

dal castello risuonava la musica, il ballo,

con il suo splendore italiano, il Rinascimento

 

dove qualche carretta s’era passata

nascevano strade, sotto il cielo della Pannonia

 

forse di qua era passato anche il mio avo

con il suo caffettano, intabarrato

 

si fermò, dove io sto ferma adesso, sul ciglio della strada

si guardò intorno con cautela, e predicò tremando

 

o forse, quel’altro, quello più saggio

che fece i calzari dal cuoio marocchino

 

la mia bisavola, donna, con gli occhi gialli,

badava al cane che non possa venir fuori

 

cacciò fuori a giocare il ragazzino

mentre lei raccoglieva erba frattempo

 

il salmo e l’odore del cerro si diffuse,

girando il paesaggio, intorno le colline

 

combatté il vento, svernava d’inverno,

dai ventri dei grandi vermi rinascendo

 

cosi fecero tutti, lascando l’impronta d’argento

senza essere invitati, arrivando, come il fumo

 

e come io difendo la propria zolla

loro eran’difesi dal cielo della Pannonia

 

al di qua o al di là, quella strada serpeggia azzurra,

tutti quel’ che possono vadano, scappino via.

 

 

Visegràd, 1964



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap