Gergely Ágnes: Palline di vetro rotte (Széttört üveggolyók in Italian)

Portre of Gergely Ágnes

Széttört üveggolyók (Hungarian)

Mondd, láttad már te is, hogy este tíz után,
mikor a fák az utcát átölelve tartják,
s a gesztenyéken lassan, nagyon lassan
felizzanak a gyertyák,

s mikor mindnyájan hazamennek,
kik mindezt látva látták,
s a kapuk alól kidől a huzat
megingatni a lámpát,

s mikor szemben két árny egymásra hajlik
s a villanykapcsolóba markol,
s a foszló-sárga ablaknégyszögek
sorban lehullnak a falról,

és igaztalan szájad
minden szerelmest elátkoz:
nekik csönd van a csókhoz –
neked nincs az íráshoz,

mert széttört üveggolyók az éjszakák,
szállnak, zuhognak, felragyognak,
neszezve ütődnek a fáknak
s az ablakodnak,

mondd, tudod te, mi az, hogy este tíz után
neked minden zizeg, világít,
hat érzékedre hatszáz üvegszilánk zuhog,
mondd, láttad már a mások éjszakáit?

Mindig a másokéit!
S voltál-e megbocsátó, hogy a csont
is pattogott fejedben,
mint az óra? Mondd!

Mert úgy tudd meg, hogy én tíz éve látom,
még csak ki sem kell nyitni a szemem.
Egyszer a seb sebezni is tanít.
Ha erre jársz, gondold meg, idegen.

 
1961 (Ajtófélfámon jel vagy)



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.pool.pim.hu

Palline di vetro rotte (Italian)

Dimmi, l’hai veduto anche tu, dopo le dieci di sera,
quando gli alberi si avvinghiano alla strada,
come sui castagni, piano, molto lentamente
si arroventano le candele,

quando  coloro che tutto questo avranno
veduto, faranno ritorno a casa,
da sotto i portoni  spiffera la corrente
e il lampione traballa,

quando di fronte, due ombre unendosi
afferrano l’interruttore della luce,
uno dopo l’altro spiovono dal muro,
il quadrati evanescenti delle finestre,

e la tua bocca ingiusta,
tutti gli innammorati maledice:
per il loro bacio regna il silenzio –
per te non v’è abbastanza per scrivere,

perché le notti sono palline di vetro rotte,
volano, scrosciano, sfavillano,
cozzano contro gli alberi e contro
la tua finestra, frusciando

dimmi, lo sai che dopo le dieci di sera,
per te, è tutto un fruscio, è tutto luminoso,
sui sei sensi piovono seicento schiegge di vetro,
dimmi, la notte degli altri, l’hai mai veduto?

Sempre quello degli altri!
Eri indulgente quando perfino le ossa
ti picchiettavano  come l’orologgio
nella testa? Dimmi!

Sappi, che son dieci anni che io lo vedo,
gli occhi, non li devo neppure aprire.
Stavolta la ferita, a te che insegna a ferire.
Se passi di qua, riflettici straniero.

 
1961



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap