Gergely Ágnes: Szerepcsere

Portre of Gergely Ágnes

Szerepcsere (Hungarian)

A hosszú, tekervényes út.
Látod-e, útitársam.
Elmarad a szülőfalunk,
idegen fákon kanyarog a szél,
hanyattfekszünk,
s éjente lassan, kitartón
ránk hullik a maradék levél.
Érzed-e, útitársam.

Elvonz a hold, és megszögel a nap.
Megkerüljük a városokat,
fáraszt-e, útitársam.
Nem füttyentünk, minek. Tovább, gyalog.
Egy város szélén vad kenyérszagok,
erre laknak a pékek,
itt volt a magtár. Leégett.
Kormát a kemencének
tapintod-e, útitársam.

Nem téved el, aki tévelyeg.
Nem téved el, aki tudja, téved.
Félsz-e, útitársam.
Nincs kitartóbb nálunk, csak a féreg,
övé a végső érintés, akár megütnek,
akár megszeretnek, és szól a kínzó ének,
hallod-e, útitársam.
„Itthon vagytok.” Kékre fagy a szájam.

S a novemberi éjszakában
se hullócsillag, se fűmag, se zsályaillat,
csak az elemek odvában
a gabona ígérete.
Ízleled-e, útitársam.
Csak a föld, a föld irtóztató vonzereje,
legyőzöd-e,
hát legyőzöd-e végre, útitársam!

Vízen járni, tűzben, léghajón
semmivel sem képtelenebb.
Rugaszkodj el. Megtart az emlék.
Ég veled.

 
1963–1990



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Cambio dei ruoli (Italian)

La lunga tortuosa strada.
La vedi, compagno mio di viaggio.
Il villaggio natale rimane indietro,
il vento scorazza tra alberi estranei,
siamo coricati supino,
e di notte, le rimanenti foglie
cadono tenacemente su di noi.
Lo avverti, compagno mio di viaggio.

La luna ci trascina con sé, il sole ci inchioda.
Evitiamo le città,
ti stanca, compagno mio di viaggio.
Non stiamo fischiettando, a che pro. Avanti, a piedi.
Alla periferia di una città, profumo violento di pane,
qui vi abitano i fornai,
qui c’era il granaio. S’è bruciato.
La fuligine dei forni,
la tasti, compagno mio di viaggio.

Chi girovaga non si perde.
Non si perde, chi sa che sbaglia.
Hai paura, compagno mio di viaggio.
Più tenace di noi non esiste, solo il verme,
è sua l’ultima toccata, vuoi che ti picchiano,
vuoi che ti amino, e vola il canto crudele,
lo senti, compagno mio di viaggio.
“Siete a casa.” Ho le labbra ghiacciate.

Nelle notti di novembre, né stella cadente,
né semi d’erba, né profumo di salvia,
solo la promessa dei cereali,
nella cavità degli elementi.
La assapori, compagno mio di viaggio.
Solo la terra, l’immensa forza gravitazionale della
terra, la vincerai,
la vincerai finalmente, compagno mio di vaiggio!

Camminare sull’acqua, nel fuoco, su un dirigibile
niente è più inverosimile.
Lanciati. Ti sosterrà il ricordo.
Il cielo sia con te.

 
1963 - 1990



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap