Győrffy Ákos : Dorme lontano (Messze alszik in Italian)

Portre of Győrffy Ákos

Messze alszik (Hungarian)

Távoli, nem nagyon szerethető arcok. Beszédük darabossága.

Napraforgótáblák. Egy sovány tehén, ahogy a holtágból iszik.

A leapadt folyó homokpadjainak gömbölyded formái.

 

Mibe kapaszkodnak. Milyen felületekre kúsznak fel, mint

a borostyán. Milyen anyagba mélyesztik karmaikat, hogy

el ne mozdíthassa onnan őket semmiféle erő.

 

Hanyatt a búzában. A lélek illata, ami a bőr pórusain

keresztül, leginkább a nyakszirt és a fülcimpák táján

tör a felszínre, és ott olajos fénnyel ragyog. A szélben

megdőlő kalászok. Több. Túl. Felülről tör életébe

ez az illat.

 

Halott fecske az útszéli homokban. Szárnyain nyüzsögnek

a bogarak. Fiatal, és máris agyonhasznált testek. És mit

takar el a test. Borzalmasnak kéne lennie. A rühes, kövér,

rövid láncon őrjöngő kutyának borzalmasnak kéne lennie.

 

Üres. Héj. Homok. Egy évmilliók óta nem létező tenger mélyén.

 

Röfögés. Röfögésbeszéd. Ömlik a légy a konyhába. „Elég volt,

nem bírom. És mi van, ha nem bírom. Akkor úgy bírom tovább,

hogy nem bírom. Én itt el vagyok hagyva. Már az anyám méhébe’

el voltam hagyva. Csak krumpli, hagyma legyen. Nem vagyok

több, mint egy traktor. Nem bírok menni. Nem bírok felállni.”

 

Az angyal illata, ahogy felülről betör. Birkaszaros dűlőutak, sárgarigók.

A hatalmas nyárfa alatt ülve arra gondol, hogy felvágja az ereit.

A gémeskút mellett találta a rozsdás borotvapengét. Nincs különösebb

ok. Az van, hogy ül a nyárfa árnyékában, cigarettázik, és közben

a Semmi a lábujjaiból indulva lassan kúszik fölfelé a testében.

Semmi különös.

 

Nem messze tőle egy pásztor alszik az akácosban.

A nyári ég bárányfelhői lassan sodródnak északkeletnek.

 

Nem él. A történő halál, ahogy a pacsirták a mező fölött lebegnek.

A gondolatok zárt áramköreiben nem elveszni. Nézi az illattal,

fénnyel teli ürességet.

 

Rozsdás borotvapenge a homokban. Káposztalepke száll a pengére.

 

A szénaboglya tövében imádkozik. Nem tudja, hogyan kell imádkozni.

A legyek három hétig élnek, mondja majd később valaki. Nekik jó.

Három hét, az éppen elég. Úgy gondol magára, mint egy jóvátehetetlen

tévedésre.

 

Fekszik a katángok között, a birkalegelőn.

Valahol kimondhatatlanul messze alszik a pásztor.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://lyrikline.de

Dorme lontano (Italian)

Visi distanti poco amabili. La loro parlata goffa.

Campi di girasole. Una vacca magra, come beve

da un ramo morto del fiume.

Le forme tondeggianti dei banchi di sabbia,

del fiume inaridito.

 

A cosa si aggrappano. Sui quali superficie si

arrampicano

come l’edera. In che materiale affondano gli

artigli,

che nessuna forza possa smuoverli di là.

 

Supino nel campo di grano. Il profumo dell’anima,

che prorompe in superficie attraverso i pori della

pelle, più che altro intorno alla nuca e ai lobi delle

orecchie, e là brilla, con una luce oleosa. Spighe

inclinate dal vento. Di più. Questo profumo, che

dall’alto irrompe nella sua vita.

 

Rondine morta nella sabbia ai bordi della strada.

Sulle sue ali pullulano

gli insetti. Giovani, eppur già logorati corpi. Questo

corpo

cosa è che copre. Dovrebbe esser’ terribile.

Il cane furibondo, scabbioso e grasso, tenuto alla

catena

troppo corta, dovrebbe essere terribile.

 

Vuoto. Buccia. Sabbia. In fondo di un mare, da

milioni d’anni inesistente.

 

Grugnito. Parlata bofonchiante. Invasione di mosche

in cucina.

“Basta,non resisto oltre. Che succede, se non resisto

oltre.

Allora resisterò, non resistendo. Qui, io sono

abbandonato.

Ero abbandonato perfino nell’utero di mia madre.

Importante

che vi siano delle patate e delle cipolle. Non son più

di un trattore.

Non ci riesco a camminare, non ci riesco ad alzarmi.”

 

Il profumo dell’angelo, che dall’alto irrompe. Callaia

merdosa, beccafichi.

Sotto il solenne pioppo pensa di tagliarsi le vene.

Vicino il pozzo a mazzacavallo, ha trovato delle lame

da barba arruginite.

Non v’è un motivo particolare. Seduto all’ombra

del pioppo, sta fumando, mentre

il Niente partendo dalla punta del piede striscia

lentamente all’insù nel suo corpo.

Niente di particolare.

 

Non lontano da lui, nel boschetto delle acacie,

dorme un pastore.

Le pecorelle del cielo estivo si trascinano piano

verso nordest.

 

Non vive. La morte in atto, come le allodole librano

sopra il prato.

Non perdersi nel circuito elettrico dei pensieri. Guarda

il vuoto

pien’ di profumo e di luce.

 

Lametta da barba arruginita nella sabbia. Cavolaia

vola sulla lama.

 

Sta pregando ai piedi di una bica di fieno. Non sa

come si fa a pregare.

Le mosche vivono tre settimane, dice qualcuno più

tardi. Beate loro.

Tre settimane, ne basta e avvanza. Pensa a se stessa

come

a un errore irreparabile.

 

Giace tra le cicorie nel pascolo delle pecore.

Da qualche parte, immensamente lontano, dorme

il pastore.

 

 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap