Hajnal Anna: Április a régi parkban

Portre of Hajnal Anna

Április a régi parkban (Hungarian)

Ott mennek. Nem sietnek ők.
Gyorsítok. Mindíg messze vannak.
Tudom már nem találkozunk.
Hiába futsz, mondom magamnak.

Tudom ott messze mi megyünk,
ott megyünk együtt kéz a kézben,
földig-ágú fenyők között,
tömör, sötét, kúpsor közében.
Kanyargó ösvényen megyünk.
Avaros rétben bükkök állnak:
rügysárga kupoláikon
régi kis szelek általszállnak,

Messze előttem suhogás,
ott mennek sűrű, rőt avarban,
fejük ezüstös csillogás
ahogy eltűnnek a kanyarban.

Tudom, hogy meg sem látnak ők,
ott mennek egymásba karolva:
új forduló jön, új kanyar
feltünnek messze, mosolyogva,
csak egymást látják, boldog súly
fejük egymás felé hajolva,
delejes vonzás álomi
ködökbe hív, lassan, botolva
megyek nyomukban egyedül
fáradtan, némán, imbolyogva.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationhttps://hycry.wordpress.com

Aprile nel parco vetusto (Italian)

Si dirigono di là. Non hanno fretta.
Accelero. Sono sempre più lontani.
So, che ormai non ci incontreremo.
Invano corri, ripeto a me stesso.

Lo so, siamo noi a camminare là lontano,
camminiamo insieme, mano nella mano,
tra i pini, sino la terra coperti dai rami,
nel mezzo degli fitti alberi cupi.
Camminiamo sui sentieri tortuosi.
Prato, coperto di foglie secche, querce:
le loro cupole, gialle come le gemme,
dai venticelli vetusti son attraversate.

Lontano, davanti, un leggero fruscio,
là camminano, nel fogliame rossastro,
la loro testa è una lucentezza argentata,
mentre svaniscono dietro una curva.

Camminano col braccio sotto braccio,
lo so, di me non s’accorgeranno,
una nuova tornante, una curva nuova,
appaiono lontani, col sorriso sulla bocca,
vedono solo l’un l’altro, peso leggero
le loro teste chinate, l’un verso l’altro,
un’attrazione magica, mi attrae nelle
nebbie da sogno, piano, cempennando,
sola, dietro di loro sto camminando,
stancamente, muta, barcollando.



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap