Hervay Gizella: L'amore, 1959 (Szerelem, 1959 in Italian)

Portre of Hervay Gizella

Szerelem, 1959 (Hungarian)

I
Sem a csillagrendszerek törvényeitől
nem rettegek már,
sem a szavidtól.
Nézd, komoly vagyok.
Ma este megint nélküled alszom el,
a távolságokat méregetem egymáshoz:
fényévek - százötven kilométer -
két méter értetlen szemek között.
Az ismert világ határkövei közt járok,
csigaként tapogatva dugom ki a szemeimet,
az ismeretlenre meredek,
már nem rettegek, céltudatosan kúszok,
egyre tovább, egyre kifelé,
a törvények szigorúak és egyszerűek,
akár a háromszögek.
Félelem nélkül, a bolygók áradatában
következetesen kutatom a szemed.

II
Nézd, ma a világűrt teleaggatom
a mi dolgainkkal.
Villamosokat képzelek a bolygók közé,
örömöket az öntudatlan anyag forgatagába,
az űr végtelen falába
szegeket verek, kemény gondolat-szegeket.
Ma ez a munkám. Jókedvűen végzem,
mintha várnál haza, leülnénk vacsorázni. -
Hogy jókedvű legyek, a bolygók közé
odaképzellek téged is,
így hamarabb megtalállak.
A kabátod most is gyűrött. Megnyúlt a nyakad,
lefogytál.
Na, fiam, segíthetnél már,
nem győzöm a munkát egyedül.



Uploaded byCZIRE Szabolcs
PublisherKriterion Könyvkiadó Kolozsvár
Source of the quotationAz idő körei
Bookpage (from–to)434-435
Publication date

L'amore, 1959 (Italian)

I.
Non tremo più dalle leggi dei
sistemi stellari,
ne dalle tue parole.
Guarda, son seria.
Stasera mi addormento novamente senza di te,
sto misurando tra di loro le distanze:
anni luce – centocinquanta chilometri –
due metri tra gli occhi incomprensibili.
Cammino tra i punti di riferimento del mondo noto,
come la chiocciola sporgo i miei occhi a tentoni,
fisso l’ignoto,
ormai non tremo, striscio con determinazione,
sempre avanti, sempre verso fuori,
le leggi sono semplici
come i triangoli.
Nel flusso dei pianeti, senza paura,
cerco i tuoi occhi costantemente.

II.
Guarda, oggi nello spazio appunterò
le cose nostre.
Immaginerò dei tram tra i pianeti,
gioie nel vortice della materia inconscia,
conficherò dei chiodi
nel muro infinito dello spazio, duri chiodi – pensiero.
Oggi, quest’è il mio compito. Eseguo con allegria,
come se tu mi stessi aspettando a casa per la cena –
Per esser’ allegra, anche te
immagino tra i pianeti,
così ti troverò più facilmente.
Tuo capotto è sgualcito anch’ora. Ti s’affinato
il collo, sei dimagrito.
Suvvia, figlio mio, potresti anche aiutarmi,
non posso fare tutto questo lavoro da sola.

 

 
 



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap