Illyés Gyula: Après minuit (Éjfél után in French)

Portre of Illyés Gyula

Éjfél után (Hungarian)

Kirakom a kést, az órát, a vén

naptárt, a sok sulyt, papirost,

ülve magamban az ágy peremén

nem bánom, nem fáj az se, most

hogy nem az enyém, -

hogy melléd nem én

fekszem s tudom, hogy nincs is rá remény.

 

Öregszem. Ez az öregség? Hanyatt

nézem a hessenthetlen éjt,

amely besziv majd és feloldja majd

a szenvedést és szenvedélyt,

lágy mosolyodat,

mely napjaimat

nyitotta zárta, mint a hajnal s alkonyat.

 

Sötét világ. A sirhoz szoktatom

- elszoktatva tőled - magam?

Már azt se szégyenlem, hogy sóhajom

hangosan száll, oly magasan

járok kapkodón,

zihálva nagyon,

mint vénen majd a rideg kaptatón.

 

A lég voltál, a völgy, tavaszi szél?

Hogy elmaradtál lágy világ!

Barackfa-illatod utánam ér

átfog, visszahuz, elbocsát,

lassan, mint ki fél

nézek vissza mély

meredélyedbe, gyönyörü veszély.

 

Az óra, hol mint alvó csiz piheg

hol mint... gyors lépteim után

köveivel az ösvény megered

lefoly egy vad hegy oldalán -

Hullok, fölkelek,

némán igy megyek

mind messzebb, meleg

édes valóság, szép honod felett.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://epa.oszk.hu

Après minuit (French)

De ma poche, je sors la montre, le canif,

Le vieux carnet: tout ce qu'on porte…

Sur le bord de mon lit je suis assis pensif

Tu n'es plus à moi, que m'importe!

Je ne souffre plus de savoir

Qu'un autre s'étendra ce soir

Près de toi, que ta perte est sans espoir.

 

Je suis brisé. Est-ce la vieillesse? Je sonde,

De ma couche, la nuit sans fond:

Elle m'absorbera et saura faire fondre

La souffrance et la passion

Et ton rire charmant

Ouvrant et refermant

Mes jours, comme l'aurore et le couchant.

 

Tout est noir. Me ferai-je a l'idée de la tombe

En sachant de toi me priver?

Déja, de mes soupirs, je n'ai même plus honte

Et je les laisse s'échapper,

Si hauts sont les sommets

Où j'avance oppressé,

Vieil homme qui n'en peut plus de grimper.

 

Etais-tu la vallée, la brise printanière?

Où donc es-tu tendre lueur?

Mais ton parfum de pêche a tôt fait: il m'enserre

Et s'enfuit loin de moi rieur…

Craintivement alors

Je me retourne encore

Vers toi, mon beau péril ensorceleur…

 

Comme un cœur de mésange endormie, bat la montre

Mais son tic-tac soudain s'anime!

On dirait sous mes pas que le sentier s'effondre

Et roule avec moi dans l'abîme.

Tombé je me relève

Et je repars sans trêve

Toujours plus loin, abandonnant sans dire un mot

Réalité, ton pays tendre et chaud.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.c3.hu/~eufuzetek/fr

minimap