Illyés Gyula: Doleo, ergo sum (Doleo, ergo sum in Norwegian)

Portre of Illyés Gyula

Doleo, ergo sum (Hungarian)

Minden tagom fáj, mindet érzem; fájok: vagyok!

Gyűlölöm és nevetem ezt az állapotot.

 

Nevetem, hogy mint házigazda, a test kin

mutatja be vendégeimként a szerveim.

 

Istennyilák futnak a csonton, idegemen.

Hunyt szemmel rögzitem, hol éget. Ismerkedem.

 

Ahány kin, annyi kézszoritás; fölszisszenek,

fintorgok, aztán: önmagammal kezelhetek!

 

Mit tudtam én, garat, tüdőcsúcs, máj merre van

s hogy ami hátul úgy dörömböl, a nyúltagyam.

 

Tudok már mindenről, mi bennem szúr, mar, kopog.

A kin, mint lámpák sora gyúl ki. Fájok: vagyok!

 

Álomvilágban él, kinek csak öröme van.

Rosszul érzem, de legalább én érzem magam!

 

S ez nagy tanács és nagy tanulság. Ki tudta, mi

világ és élet? Ő csak, ők, a “betegei”!

 

Kik tudták a valót e földön és föld fölött,

az igazságot? A szegények, a szenvedők.

 

Kik tudták a jövőt? Az ilyen érzékenyek.

Így lehettek a gyógyítók is a – betegek!

 

Szent a tanács, mit ma s örökre adni tudok:

népek vezetői, legyetek izzó idegducok!

 

1954



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://church.lutheran.hu

Doleo, ergo sum (Norwegian)

Lemmene verker, eg kjenner dei alle, eg lid: eg er!

For jævleg ein tilstand, eg lær.

 

Eg lær over det at den kroppslege pine

lik ein vert presenterer meg lemmene mine.

 

Hekseskot fyk gjennom bein og nervar: vill brann

som blottlegg meg sjølv når eg fylgjer han.

 

Så mykje plage, og mange handtrykk: opp ein svip

gjere grimase, bukke, og så: mi hand eg grip!

 

Visste'kje før kor svelg og lunger og lever var.

Kor ryggmargen er, dunkar hovudsmerten meg svar.

 

No kjenner eg alt som plagar min bustad her.

Smerten tenner ei rad av lamper. Eg lid: eg er!

 

Lever i verd av draum den som ikkje eig pine.

Kjenner meg uvel, men kjenner lemmene mine!

 

Dette til lærerik slutning. Kven fekk sjå

inn i livsens løyndom: Den «sjuke» kunne forstå!

 

Kven kjende vel røyndom og sanning om denne vår verd

og det som er over? Desse som fattige, lidande er.

 

Kven sa oss vår framtid? Dei som sterkare kjensler har

enn hine. Den sjuke vart lækjar! Gav svar.

 

Rådet — det heilage råd eg kan gje — må verte:

Dei styrande må vere lik nervar som glør av smerte!

 

1954

 

Knut Ødegård og



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.federatio.org/mi_bibl

minimap