Illyés Gyula: Hatalmas, nagy korszak… s a költők

Portre of Illyés Gyula

Hatalmas, nagy korszak… s a költők (Hungarian)

1

Hatalmas nagy korszakban éltem;

azon mérve, hány zeuszi magas

polcra jutott – koronával fejében –

kontár-cézár, néró-ripacs;

 

azon mérve, mily dzsingiszkáni

távlatra lobogtak ledőlt

országok s jajongtak leölt

népek és míly szahara-tág volt

rájuk a csönd;

 

azon mérve, milyen parányi

lett ereje

annak, ki szólni mert

 

s míly varázs-gyorsan lobbant köddé serege,

ha – szava foglya – megadta a jelt,

ahogy elvárták tőle, hogy kiállni!

 

Aránytalanság –: düh és gúny nevelt.

 

2

Meg-megszikrázott a szűz levegőég.

 

Láthatatlanul, mint angyalcsapat

– gazdátlan szinte, mint később közölték –

szálldosott benne, tette teendőjét

hadüzenet, mustárgáz, hullaszag

 

s a RENDELET

 

– ingatag

falainkon a rettegett

 

AVIS! BEFEHL!

 

a rengeteg

– de ki is írta fel? –

bonyolult mondatú Mene-tekel –:

 

a rátapadt

szemektől kaptak létet: szárnyakat

és karmokat és csőröket, hogy ragadozzanak.

 

Labirint-rejtette Dögök

itt köztünk, férfiak között

faltak eleven szűzet s gyermeket.

 

Csupán mivel az elme engedett

s kiszálltak mind az istenek és szellemek,

 

azok is, kik még ördögök.

 

S Arion – néma lett.

 

Akár a fagy-lepte szivek.

 

A visszhangtalanok, köröttünk.

 

3

Tántorogtunk. Így nevelődtünk

ég felé, költők. Mint fenyőfa-szál?

Mint a hinár.

 

Lengtünk. S minél föntebb,

annál ijesztőbben: iszonytatón.

Mint más bitón.

 

Hatalmát időknek s erőknek

így mértük, helyt állva, ahogy

megszavaztatott.

 

Ki által, ha nem általatok?



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/display

En storslagen epoke... og dikterne (Norwegian)

 

1

Jeg må nok likevel ha levd i en storslagen epoke

om jeg tenker på alle de

Caesar-fuskere, Nero-bløffmakere

som lykkelig nådde Zevs-høyde;

 

om jeg tenker på hvilke djengiskanske

avstander ble belyst av brennende land,

hvordan nedsablede folk jamret

og hvilken Sahara-stor

stillhet senket seg over dem;

 

om jeg tenker på hvor ubetydelig

hans styrke ble

som våget å si sin mening

 

og hvor trolsk-fort hans hær er blitt til dis

da han - fanget av sine ord - ga signal,

slik det var ventet av ham, til forsvar!

 

Misforhold: hån og vrede lot meg vokse opp.

 

2

Ut av rene luften kom det nå og da en gnist.

 

Usynlig som en hær av engler

— herreløst også, som det senere fortaltes —

flakket om i eter, opptatt av sine gjøremål,

krigserklæring, sennepsgass, lukt av lik,

 

og på våre vaklende vegger

det fryktede

 

FORORDNINGEN

 

AVIS! BEFEHL!

 

de umåtelig mange

- men skrevet av hvem? -

innviklete Mene-tekel-advarsler :

 

av blikkene som ble festet på dem

har de fått liv og vinger

og klør og nebb å gjøre rov med.

 

Uhyrer, skjult i labyrinter,

åt barn og unge piker

levende her iblant oss menn.

 

Bare fordi fornuften har gitt etter

og alle guder og ånder er kommet løs,

 

også de som ennå er djevler.

 

Og Arion - han er blitt stum.

 

Lik hjerter, tatt av frost.

 

Og omkring oss de gjenklangsløse.

 

3

Vi vaklet. Slik vokste vi opp

mot himmelen, vi diktere. Som rake graner?

     Som tangen.

 

Vi svaiet. Og jo høyere vi var

desto mer nifst og forskrekkende.

      Som i galgen.

 

Tidenes og kreftenes makt

målte vi ved å holde stand

    som bestemt.

 

Av hvem, om ikke av dere? 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.federatio.org/mi_bibl

minimap