Illyés Gyula: En gjenfunnet karavane-dagbok (Megtalált karaván-napló in Norwegian)

Portre of Illyés Gyula

Megtalált karaván-napló (Hungarian)

Már csak az iránytű bizakodott,

hebegett: adott

hűdött nyelvével jelet: valahol

van, ami válaszol.

 

Mentünk tovább

megint egy napnyi sivatagon át.

 

Ékírásos ábráival

egy sziklafal.

 

Sor sorra zagyván, konokon:

ráncok egy őrült homlokon.

 

Vén, hajdani

Idő vivódik itt.

 

Semmit se bír már mondani.

 

Így csak a szél visít.

 

A szempillán homok. Az izzadt ujjak közt homok.

Homok, ha összeér a fog.

 

Megöltük út-tudó tevénket.

Ettünk egy utolsó ebédet.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/display

En gjenfunnet karavane-dagbok (Norwegian)

Til slutt var bare kompasset med håp,

stammende ga det

tegn fra seg med sin lammede tunge:

det fantes stadig sted som svarte.

 

Igjen tok vi en dagsmarsj

igjennom ørkenen.

 

Da en klippevegg

med hieroglyfer.

 

Rad på rad, broket, hardnakket:

rynker på en galnings panne.

 

Den gamle fordums Tid

strir her med seg selv.

 

Men klarer ikke å si mer.

 

Alene vinden hviner.

 

På øyenvippene sand. Mellom de svette fingrene sand.

Sand knaser mellom tennene.

 

Vi slaktet vår kamel som kjente veien.

Vi spiste vår siste middag. 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.federatio.org/mi_bibl

minimap