This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Illyés Gyula: Testvérek

Portre of Illyés Gyula

Testvérek (Hungarian)

Három nap néztem volna csak szemed

árnyékos völgyét, szemöldöködet,

a pillák sűrű sását, mely között

az eleven kis vadvíz incseleg,

villantja fényét, fürge terveit,

sikos halacskák szökdeléseit -

Három nap néztem volna hallgatag

az egyiket, aztán a másikat.

 

S töltöttem volna három új napot

csak nézni némán a hű hajlatot:

ruhád alól kisejlő kebledet,

a csillagot, mely rajta szendereg,

s készül, fényküllőt ütve lágy mezén,

már tündökölni sorsom éjjelén -

Három nap néztem volna hallgatag

az egyiket, aztán a másikat.

 

S elég lett volna újonnan nekem

csak legeltetni, itatni szemem

szép szárba szökkent páros térdeden,

melyek hivalgón, mégis derűsen,

mint fényes kapu kettős szárnyai

tán bíztatták már egymást nyílani -

Három nap néztem volna hallgatag

az egyiket, aztán a másikat.

 

Az enyhe hőben, amely szelíden

testedből áradt, tested fényiben

elültem volna, napon a beteg,

lesve, mellemben hogyan bizsereg,

hogy' oldódik a fájdalom, hogyan

oszlana már a test is boldogan

el, föl egy könnyebb táj felhőibe,

mely maga már az altató mese -

 

És lettem volna gyermek, gyermeked,

hogy, ha ölellek: úgy öleljelek,

hogy mit szerelem csak sokára ad,

halljam már most vígasztaló szavad.

Fi a lánytestvért, - úgy öleltelek,

ős vágy ízével enyhítve a bűnt,

így aludtam el, - leghűbb kedvesed

mire az első éjjel tovatünt.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.epa.hu

minimap