Fausztina Nővérrel a Hegyen, Lovasi A-nak
Nem akartunk sehova menni, csak békét, nyugalmat
élvezni a napsütésben, fehérszirmú megy- és
cseresznyefák között, Dsidát olvasni a napon, vagy
nem olvasni, felhők alakjaiból történeteket kitalálni,
de minden szomszéd a hegyen úgy gondolta aznap,
mindenki csak minket zaklat, tereprendezés
szemben a dombon, az óriástuják mögött gépek
berregnek, hiába halláskár, nem segít már, kár, kár, kár,
hát akkor betömjük a fülünket a teraszon dugós
fülhallgatóval, és indulhat is a Tűzijáték délben,
mert dél volt éppen, és megnyugodtunk végre,
tettünk valamit mi is a zaj érdekében, és akkor
elhallgatott minden, vagy csak a zene szólt már, és
elaludtunk hirtelen a napon, a nyugágyban nagyon,
velünk Péter, János, Jakab, Máté, mind, kicsit még Ő is lepihen,
mielőtt indul, és kezdődik az a r/égi véres zajozás mindjárt.
