This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Jász Attila: [VELIKI ČETVRTAK U PODNE. Dnevnik buke] ([NAGYCSÜTÖRTÖK DÉLBEN. Zajnapló] in Serbian)

Portre of Jász Attila

[NAGYCSÜTÖRTÖK DÉLBEN. Zajnapló] (Hungarian)

Fausztina Nővérrel a Hegyen, Lovasi A-nak

Nem akartunk sehova menni, csak békét, nyugalmat
élvezni a napsütésben, fehérszirmú megy- és 
cseresznyefák között, Dsidát olvasni a napon, vagy
nem olvasni, felhők alakjaiból történeteket kitalálni,

de minden szomszéd a hegyen úgy gondolta aznap,
mindenki csak minket zaklat, tereprendezés 
szemben a dombon, az óriástuják mögött gépek 
berregnek, hiába halláskár, nem segít már, kár, kár, kár,

hát akkor betömjük a fülünket a teraszon dugós 
fülhallgatóval, és indulhat is a Tűzijáték délben,
mert dél volt éppen, és megnyugodtunk végre,
tettünk valamit mi is a zaj érdekében, és akkor

elhallgatott minden, vagy csak a zene szólt már, és 
elaludtunk hirtelen a napon, a nyugágyban nagyon,
velünk Péter, János, Jakab, Máté, mind, kicsit még Ő is lepihen,
mielőtt indul, és kezdődik az a r/égi véres zajozás mindjárt.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationa szerző

[VELIKI ČETVRTAK U PODNE. Dnevnik buke] (Serbian)

Sestrom Faustinom na Brdu. A. Lovašiju
 
Nigde nismo hteli ići, tek u miru, blaženstvu
na suncu uživati, između drva višnje i trešnje
u punom cvatu sunčajući se Džidu* čitati, ili
ni ne čitati, iz oblika oblaka priče izmisliti,
 
ali susedi na brdu su tog dana smatrali
da svako samo nas uznemirava, nasuprot na brežuljku
uređivanje terena, iza ogromnih čempresa mašine
bruje, pa oštećenje sluha je, ne pomaže, kvar, kvar, kvar,
 
pa ćemo uši na terasi sa slušalicama oblika zapušača
začepiti, te vatromet u podne može započeti,
jer baš je podne bio i konačno smo se smirili,
i mi smo u interesu buke nešto učinili i tada
 
sve se utiša ili tek se muzika čula i odjednom
smo na suncu zaspali, u stolici za ležanje itekako,
zajedno s nama i Petar, Jovan, Jakov, Matej, svi, malo i On pre
no što je krenuo i stara nebeska krvava buka opet počinje.
 
*Jene Džida (Dsida Jenő, 1907 – 1938) mađarski pesnik.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap