Jász Attila: Jelek

Portre of Jász Attila

Jelek (Hungarian)

Ablaknyílás a mellemen. Kitárom a szárnyait, hadd szellőzzenek a szobák. Repülje át minden rejtett sarkát a friss levegő. Hordja csak tele homokkal, növényi, állati meg emberi nyomokkal az idő. Csontjaimnak majd egykoron puha homokágya legyen. Egy-kettő elsárgulva a felszínen, míg a legtöbb kicsit lejjebb pihen. Maradjon az archeológusoknak is valami munka, feladat, terep. De addigra annyira beborítja a lakást, emlékeim zegét-zugát a homok, a félig tárt ajtókat mozdítani se lehet. Belülről is látni majd a festett kék eget. Az ablakokat becsukom. Lazítok egy kicsit, fekszem. Azaz jeleket hagyok a homokon.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://lyrikline.de

minimap