This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Jékely Zoltán: Új évezred felé

Portre of Jékely Zoltán

Új évezred felé (Hungarian)

Mi kétezerben nem élünk, szegénykém,
az új évezred nem lel itt bennünket;
fekszünk a mélyben, s az ég régi kékjén
fenn, fenn különös új gépek keringnek.
Lebontották a házat, hol születtünk,
– mint a Tabánt. Ágyunk, székünk elégett.
Sok könyvünk méltatlan kezekben eltünt –
s hová lettek alakunkról a képek?
Az útakon új cipők nyikorognak,
más ruhában más lányok lengedeznek.
Mint lelke eldugott öreg boroknak:
az álmunk egyre sűrűbb, édesebb lesz.
Tovább lóbálja felettünk az égen
az idő a napot, e lassú ingát,
s úgy alszunk már, mint földünk más felében
a kőbepólyált, hosszucsontu inkák.

 
1935



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dia.jadox.pim.hu

Verso il nuovo millennio (Italian)

Nel duemila noi non saremo in vita, poverino,
il nuovo millennio non ci troverà qui;
giaceremo nella profondità, e nel blu del
cielo voleranno strani apparecchi nuovi.
Avevano demolito la casa, dove siamo nati,
– come Tabán. Bruciato il nostro letto, le sedie.
Nelle mani indegne sparirono molti dei nostri libri –
e che fine hanno fatto le foto sulle nostre figure?
Sulle strade scarpe nuove scricchiolano,
in vestiti diversi altre ragazze svolazzano.
Come l’anima dei vecchi vini nascosti:
diventa sempre più denso e dolce il nostro sogno.
Sopra di noi, nel cielo, il tempo continua
a dimenar il sole, questo pendolo indolente,
e noi dormiamo già, come gli inca dalle lunghe
ossa, sull’altro lato della terra, in pietre fasciate.

1935



Uploaded byCikos Ibolja
Source of the quotationsaját

minimap