This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Jókai Mór: La nova bienulo (Az új földesúr in Esperanto)

Portre of Jókai Mór

Az új földesúr (Hungarian)

I
Régi ember, új idő


"Cogito; ergo sum." (Gondolkozom; tehát vagyok.)

Tehát, ha "non cogito", akkor, "non sum".

Én pedig mátul fogva nem gondolkozom semmit, híreszteljétek ki, hogy meghaltam. Meglehet ugyan, hogy élek, hála a komáromi kapitulációnál kezembe nyomott geleitscheinnak; s dacára annak a muszka lándzsának, amely Szebennél az oldalamba törött; hanem én egyáltalában nem tudom megmondani az okát, hogy miért, és különösen, hogy miért tovább, mikor a fű éppen olyan szépen kinő, ha én nem nézem is, s az idei termés tökéletesen úgy elfogy a maga útján, mintha én nem segíteném is fogyasztani. Hanem hát az Úr rendelte, hogy olyan állatok is legyenek a világon, amik félig növények; tehát - vegetáljunk!!!

Ilyenforma beszédeket lehetett hallani az öreg Garanvölgyi szájából azokon a korán beállt téli ködös estéin egy nagyon szomorú esztendőnek, midőn egynéhány millió ember abban a kedélyállapotban volt, hogy nem szerette azt kérdezni: mi újság odakinn.

Az öregúr elég jókor vetődött még haza a hadjárat után, hogy tapasztalhassa, miszerint csűrei üresek, földei harmadából sincsenek beszántva, s fundus instructusáról éppen nincs, aki beszámoljon. Nagy birtoka, mely tízezer holdat foglal magában, tisztek, cselédek, ekék, szekerek, ökrök, lovak és birkák nélkül; házi bútorain keresztül vonult hadsereg gazdálkodásának tanújelei, tárcájában egypár ezer forint olyan bankjegyekben, amiket mutogatni is veszedelem.

Hanem hát ki törődnék ilyen apróságokkal, mikor olyan nagy dolgok elvesztek!

Az ember meghúzza magát a szobájában, néha átrándul az ismerőseihez, nagyokat iszik, ha rossz kedve van, akár van kiért inni, akár nincs. Legrosszabb esetben reggeltől estig ütheti a filkót puffra, magához hasonló nagy urakkal, kiknek részint volt, részint lehetett volna nagy gazdaságuk, részint még van is, ami mindegy, azért csak egyforma szegény az mind; egy-egy lengyel menekült is csak vetődik a házhoz, aki a tarokk-kompániát kisegíti; ha pedig senki nincs is, az se baj: rágyújt az ember a pipára, s füstöl, míg beesteledik. Hébe-hóba egy-egy hitelező vagy valami ravasz atyafi pörbe idézteti az embert, bízván a "favor in judice" most kedvező alkalmaiban, s ez aztán egy kis "emócióra" is ad alkalmat: az emberrel legalább észreveteti, mint a köszvényes titillációk, hogy az életerő még működik benne.

Ilyenformán "truditur dies die".

(Sose bosszankodjál másodszülött olvasóm, hogy annyi latin mondást találsz egy lapon, ez is a kor kedélyhangulatához tartozik. A klasszikusok nyelvéhez, mint egy ókori azilumhoz menekülünk néha, mikor az újkor civilizációja nagyon szorongat bennünket. Héj, mikor még minden diákul ment, nem merték volna azt mondani - - no de elég. Az ember fűhöz-fához folyamodik védelemért, s ha az élők nem segítik, a halottakhoz fordul. Ki tudja, ha latinnal keverve marad a nyelvünk, tán most mi is "román" fajnak passzírozhatnánk, s hogy keresnék kedvünket minden oldalról!)

Tehát bizony csak truditur dies die; egyik nap tolja a másikat.

Egy ilyen kedve ellen előretolt napon azt mondák Garanvölgyinek, hogy egész tökéletességgel mégsem lehet a világot kizárni a szobából, a politikai változások ellen semmiképpen sincs az ember azáltal biztosítva, ha azt mondja: hallgatni fogok, mert azok felkeresik az embert legcsendesebb odújában is, s megtámadják a dohánydöböze közepében. - Már ezentúl nem lehet "szűzdohányt" színi: be van hozva a monopólium; a dohányt csak trafikából lehet hozatni, különben házmotozásnak teszi ki magát az ember, s ha tiltott kedvencét megkapják nála, nagy pénzzel lesz adósa a státusnak.

Garanvölgyi Ádám erre azt mondta:

- Jól van. Nem fogok dohányozni többet. Legalább jobb étvágyam lesz.

És azzal fölviteté a padlásra ősi tajtékpipáit, a minden veszedelemben hű kísérőket, mik annyi veszteségből egyedül maradtak meg családi klenódiumképpen, és soha többet nem dohányozék vala.

Majd ismét egy másik húzva-vonva jött napon azzal a hírrel örvendezteték meg, hogy bizonyára a bor is akcíza alá esik, már ezután majd csak felsőbbek engedelmével lehet csapra ütni a hordót, s meg kell adni az árát jókedvnek és haragnak, mert az ember mindkét esetben mentül többet "fogyaszt", annál többet kontribuál.

- Jól van. Tehát nem fogok több bort inni. Legalább jobban alszom.

És azontúl nem nyúlt hozzá semmiféle italhoz, kivéve a vizet.

Egy újabb, senkitől nem kívánt napon ismét arra a jó hírre ébredt, hogy a játékkártyák is bélyeget kapnak, már ezentúl azokon is ott lesz a sas.

- Jól van, tehát nem fogok többet kártyázni; - legalább nem vesztek.

És megtartotta fogadását.



Uploaded byKárpáti Göttler László Antal
Source of the quotationMEK 00683
Publication date

La nova bienulo (Esperanto)

 Malnova homo, nova tempo

 

"Cogito; ergo sum." (Mi pensas, do mi ekzistas.)

Do, se mi  "non cogito", tiam, "non sum".

Ekde hodiauh mi pensas tute ne, disvastigu la famon, ke mi mortis.

Eblas nome, ke mi vivas, dank’al la geleitschein donita en mian manon cxe la kapitulacio de Komarom; kaj spite al tiu rusacha lanco, kio rompighis cxe Seben en mian flankon; sed mi absolute ne povas diri la kauhzon kial kaj precipe, kial plue, kiam la greso similbele kreskas, se mi ankauh ne rigardas ghin kaj la chijara terprodukto tiel perfekte konsumighos sur sia propra vojo,  kvazauh mi ankauh ne helpus ghin konsumi.

Sed la Sinjoro ordonis, ke estu ankauh tiaj bestoj en la mondo, kioj estas duone vegetajhoj; do – ni vegetadu!!!

Tiaformajn paroloj etis auhdeblaj el la busho de la maljuna Garanvolgyi je tiaj vintraj nebulaj vesperoj frue okazantaj de malghojega jaro, kiam kelkaj milionoj homoj estis en tia animagordo, ke ili ne shatis demandi:  kio estas la novajho ekstere.

La maljuna sinjoro jhetighis hejmen ankorauh sufiche bontempe, ke li povu sperti, ke garbejoj estas malplenaj, siaj agroj estas plugataj nek trione kaj pri sia fundus instructus neniu troveblas, kiu raportu. 

Sia bienego, kio entenas dekmil arpentojn, sen oficiroj, geservistoj, plugiloj, charoj, bovoj, chevaloj kaj shafoj; atestsignoj de mastrumo de armeo marshinta tra sia domomeblaro, en sia monujo kelkmil florenoj en bankbiletoj, kiojn montradi danghero estas.

Sed kiu zorgus pri tiaj bagatelajhoj, kiam perdis tiaj grandaj aferoj!

La homo ektirighas en sia chambro, foje tramovighas al konatuloj, drinkas, kiam havas mishumoron, chu estas por kiu, chu ne estas.

En la plej malbona okazo oni povas bati la bubon kun sinjoroj similaj al li mem, kiuj parte havis, parte haveblintus bienegon, parte ili ankoraux ankauh havas, kio estas egala, same malrichuloj estas chiuj; ankauh unu-unu pola rifughintoj  jhetighas  al la domo; kiu helpas la kompanion de taroko; kiam neniu troveblas, ankauh tiu ne estas malfacilajho: oni ekbruligas kaj fumas, ghis vesperighas.

Foje-foje unu-unu kreditoro auh ia ruza patrofilo vokigas proceson la homon fidante okazojn nuntempe avantaghaj de "favor in judice" kaj poste tiu donas okazon ankauh je eta „emocio”: tiu almenauh rimarkigas homon, kiel podagraj titilacioj, ke la vivoforto ankorauh funkcias en li.  

Tiaforme "truditur dies die"..

 (Ne chagrenighu mia duenaskita leganto, ke vi trovas tiajn multajn latinajn dirojn sur unu pagho, ankauh tiu apartenas al la humorstato de la epoko.

Al la lingvo de la klasikuloj, kiel al alizumo ni fughas kelkfoje, kiam la civilizacio de la nova epoko strangolegas nin.

Hej, kiam ankorauh iris chio latine, neniu auhdacintus diri- - nu jam suficha estas.

Oni peticias pro defendo al iuj kaj chiuj, kaj se la vivantoj ne helpas, oni turnas al la mortintoj.

Kiu scias, se nia lingvo restas miksata kun latino, eble ankauh ni alghustighintus al la „romana” raso kaj kiel tiam serchus nian inklinon el chiuj flankoj!!)

Do certe nur truditur dies die; unu tago pushas la alion.

Oni diris al Garanvolgyi je tia tago antauhenpushata kontrauh sia humoro, ke oni tamen ne povas perfekte elshlosi la mondon el la chambro, kontrauh politikaj shanghoj neniel estas oni asekurata, se oni diras: mi silentas, cxar ili viziton nin ankauh en la plej silenta kaverno kaj atakas nin meze de sia smokado.-

De nun jam ne eblas smoki „virgan tabakon”: la monopolium estas enportita; la tabakon oni povas portigi nur el la cigarbutiko, alie oni elliveros sin al domtrasercho kaj kiam sia malpermesita favorato estas trovata che la homo, li estos shuldanto al la status kun monego.

Adam  Garanvolgyi diris al tiu:

- Bone. Mi ne plu fumos.. Almenauh mi havos pli bonan apetiton.

Kaj tiel li portigis siajn praajn marshauhmpipojn  supren sur la subtegmenton, siajn fidelajn akompanantojn en chia danghero, kioj sole restis el tiom da perdo en familia klenodiume kaj neniam plu li estis fumanta.

Baldauh denove je alia tirante venanta tago li estis ghojigita per tiu sciigo, ke certe ankauh la vino falos sub la akcizo, de nun jam kun la permeso de la pli superuloj oni eblas barelon spili kaj oni devos doni prezon de bonhumoro kaj kolero, char en ambauh okazoj ju pli oni „konsumas”, des pli oni kontribuas.

- Bone. Do mi ne plu trinkas vinon.

Kaj poste li etendas la manon al nenia trinkajho, escepte la vino.

Je pli nova, per neniu dezirata tago refoje li vekighis je la bona novajho, ke ankauh la ludkartoj ricevos markojn, de nun jam sur ili troveblos la aglo.

-  Bone, do mi ne plu kartludos.; - almenauh mi ne perdos.

Kaj li konservis promeson.

...



Uploaded byKárpáti Göttler László Antal
Source of the quotationOSZK MEK

minimap