József Attila: Siedmy (A hetedik in Slovak)

Portre of József Attila

A hetedik (Hungarian)

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy, ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég, -
a hetedik te magad légy!

Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos, -
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy, -
a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy.



Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Siedmy (Slovak)

Keď chceš skúsiť sveta hody,
sedem ráz nech mať ťa zrodí!
Raz v dome, čo podpálili,
raz, kde v ľade víria víry,
raz v blázinci, medzi blázni,
raz v poli, čo žiari klasmi,
raz v kláštore, ktorý duní,
raz v chlieve, čo svíň je plný.
Skvília šiesti, kamže, biedny?
Ale ty sám buď ten siedmy!

Nepriateľ keď v kráž ti skočí,
siedmich nech má zoči-voči.
Jeden, vstáva a si spieva,
jeden, službu dokončieva,
jeden, ľud svoj učí zdarma,
jeden, pláva s ťarchou jarma,
jeden, semenom je lesa,
jeden, čo mu predok chvel sa,
keď ho chránil, ľsťami, kvetmi, -
ale ty sám buď ten siedmy!

Kebys’ hľadal milú, krásu,
siedmi nech za dievkou pasú.
Jeden, srdce v slove stratí,
jeden, ktorý cech svoj platí,
jeden, čo je samá duma,
jeden, ktorý sukňu skúma,
jeden, vie, kde hľadať sponku,
jeden, šliape na vreckovku, –
vôkol nej nech bzučia, smädní!
Ale ty sám buď ten siedmy.

Kebys’ tepal podľa tepu,
verš tento nech siedmy tepú.
Jeden, v mramor zaľúbený,
jeden, spal pri narodení,
jeden, meria hĺbku neba,
jeden, slovo zná, ak treba,
jeden, dušu oddá britve,
jeden, čo myš živú pitve.
Dvaja chrabrí, štyria vední, –
ale ty sám buď ten siedmy.

A ak kliesni sa, čo v piesni,
za siedmich do hrobu klesni.
Jeden, má svoj prsník mliečny,
jeden, chmatne za tým driečnym,
jeden, prázdnou miskou hádže,
jeden, biednym dá, čo vládze,
jeden, umára sa v práci,
jeden, len sní pri mesiaci:
Pod náhrobník sveta svieť mi!
Ale ty sám buď ten siedmy.



PublisherSlovenský Spisovateľ, Bratislava
Source of the quotationNie ja volám

Related videos


minimap