József Attila: A város peremén

Portre of József Attila

A város peremén (Hungarian)

A város peremén, ahol élek,

beomló alkonyokon

mint pici denevérek, puha

szárnyakon száll a korom,

s lerakódik, mint a guanó,

keményen, vastagon.

 

Lelkünkre így ül ez a kor.

És mint nehéz esők

vastag rongyai mosogatják

a csorba pléhtetőt -

hiába törli a bú szivünkről

a rákövesedőt.

 

Moshatja vér is - ilyenek vagyunk.

Uj nép, másfajta raj.

Másként ejtjük a szót, fejünkön

másként tapad a haj.

Nem isten, nem is az ész, hanem

a szén, vas és olaj,

 

a való anyag teremtett minket

e szörnyű társadalom

öntőformáiba löttyintve

forrón és szilajon,

hogy helyt álljunk az emberiségért

az örök talajon.

 

Papok, katonák, polgárok után

igy lettünk végre mi hű

meghallói a törvényeknek;

minden emberi mű

értelme ezért búg mibennünk,

mint a mélyhegedű.

 

Elpusztíthatatlant annyian,

mióta kialakult

naprendszerünk, nem pusztítottak

eddig, bár sok a mult:

szállásainkon éhinség, fegyver,

vakhit és kolera dúlt.

 

Győzni fogó még annyira

meg nem aláztatott,

amennyire a csillagok alatt

ti megaláztatok:

a földre sütöttük szemünk. Kinyilt

a földbe zárt titok.

 

Csak nézzétek, a drága jószág

hogy elvadult, a gép!

Törékeny falvak reccsennek össze,

mint tócsán gyönge jég,

városok vakolata omlik,

ha szökken; s döng az ég.

 

Ki inti le - talán a földesúr? -

a juhász vad ebét?

Gyermekkora gyermekkorunk. Velünk

nevelkedett a gép.

Kezes állat. No, szóljatok rá!

Mi tudjuk a nevét.

 

És látjuk már, hogy nemsoká

mind térdre omlotok

s imádkoztok hozzá, ki pusztán

a tulajdonotok.

De ő csak ahhoz húz, ki néki

enni maga adott...

 

Im itt vagyunk, gyanakvón s együtt,

az anyag gyermekei.

Emeljétek föl szivünket! Azé,

aki fölemeli.

Ilyen erős csak az lehet,

ki velünk van teli.

 

Föl a szívvel, az üzemek fölé!

Ily kormos, nagy szivet

az látott-hallott, ki napot látott

füstjében fulladni meg,

ki lüktetését hallotta a föld

sok tárnás mélyeinek!

 

Föl, föl!... E fölosztott föld körül

sír, szédül és dülöng

a léckerités leheletünktől,

mint ha vihar dühöng.

Fujjunk rá! Föl a szivvel,

füstöljön odafönt!

 

Mig megvilágosúl gyönyörű

képességünk, a rend,

mellyel az elme tudomásul veszi

a véges végtelent,

a termelési erőket odakint s az

ösztönöket idebent...

 

A város peremén sivít e dal.

A költő, a rokon,

nézi, csak nézi, hull, csak hull a

kövér, puha korom,

s lerakódik, mint a guanó,

keményen, vastagon.

 

A költő - ajkán csörömpöl a szó,

de ő, (az adott világ

varázsainak mérnöke),

tudatos jövőbe lát

s megszerkeszti magában, mint ti

majd kint, a harmóniát.

 

1933 tavasza



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet

Dans cette banlieue énorme (French)

Dans cette banlieue énorme où je vis,

Quand croulent les crépuscules,

Ailes tournoyant de chauves-souris,

Ailes douces qui circulent,

Flot serré, se pose la suie,

Guano qui s’accumule.

 

Ainsi les temps noirs sur notre âme pèsent

Et, comme les lourdes pluies,

Loques d’eau roulant du ciel et lavant

Les toits aux tôles pourries,

En vain la douleur lave en notre cœur

La laideur déjà durcie.

 

Le sang lave aussi: voilà qui nous sommes!

Peuple, espèce, neuve école.

Et nous prononçons autrement les mots,

Autrement nos cheveux collent.

Ne nous ont créés ni dieux, ni raison,

Mais charbon, fer et pétrole.

 

De la société sans nom, sans pitié,

Matière réelle et qui nous coula

Dans les moules durs, cruels,

Brûlants et universels,

Pour répondre au nom de l’humanité,

Sur notre sol éternel.

 

Après les soldats, prêtres et bourgeois;

Nous voilà nous, les fidèles,

Des tables des lois dépositaires;

Voilà pourquoi nous appelle

Le sens de chaque œuvre humaine qui chante

En nous, comme un violoncelle.

 

Depuis que naquit le monde solaire

A travers tant de possibles,

Jamais, non, jamais, on ne voulut tant

Détruire l’indestructible.

Choléra, famine, arme, fanatisme,

Tout fléau nous prit pour cible.

 

Jamais comme alors vainqueur futur

Autant ne fut humilié

Que le fut chacun de nous par vous autres,

Sous le grand soleil irradié.

Mais d’avoir baissé nos yeux vers la terre,

Son secret s’est éveillé.

 

Et voyez combien la bonne machine

Déjà s’est ensauvagée!

S’écrasent, sans nom, les petits villages

Comme la glace brisée.

S’écroulent les murs et tonne le ciel

Quand elle bondit, grisée.

 

Qui l’arrêtera? Est-ce le seigneur

Que le molosse transit?

Holà! Notre enfance est bien son enfance

Avec nous elle a grandi.

Bête douce? Certes… Appelez-la donc;

Son nom, nous l’avons appris!

 

Et nous vous voyons bientôt à genoux

Avec votre âme avilie,

Prêts à adorer, elle qui pourtant

Est de votre droit pétrie.

Mais elle ne peut aimer et servir

Que nous, qui l’avons nourrie.

 

Nous sommes là tous, soupçonneux, ensemble,

Nous, enfants de la matière.

Gonflez-nous d’esprit. Nos cœurs sont à qui

Nous fait l’âme plus altière.

Celui, seul, sera gonflé de puissance

Qu’emplira notre lumière.

 

Haut les cœurs, vous tous! Haut sur les usines!

Seul, qui, parmi les sanies

Des cités, vit un soleil se noyer,

Qui dans la mine en folie

Sentit vibrer la terre, a ce cœur large,

Large et barbouillé de suie.

 

Debout, tous! Sur la terre partagée,

Que gémissent, que chancellent,

Soufflés, culbutés, les murs, les clôtures,

Que notre ciel étincelle,

Et tonne et gronde, en haut! Hardi! Hardi!

Que tout bouillonne et appelle!

 

Jusqu’à ce beau jour où sera limpide

Le miracle en nous qui vainc,

Selon qui l’esprit décante et constate

L’infini fini, nos fins:

En dehors de nous, les forces qui créent,

Comme en dedans, les instincts.

 

Siffle notre chant au bord des banlieues.

Le poète, aux crépuscules,

Regarde comment se pose la suie,

Ailes douces qui circulent,

Comment doucement elle se dépose,

Guano qui s’accumule.

 

Poète – et le verbe à sa bouche bruit –

Technicien de la magie

Du monde: il voit dans le futur conscient,

Et en lui lie et délie,

Pour créer, ainsi que vous dans les choses,

Plus tard, un jour, l’harmonie.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.c3.hu/~eufuzetek/fr

minimap