This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

József Attila: Los atrapados (Lebukott in Spanish)

Portre of József Attila

Lebukott (Hungarian)

Megvallattak, hogy vérzett a húsunk.

Elvtársunk, ki még sétálsz, mint a fény,

gondolj reánk, kik föl-le futkosunk

és messzenézünk cellánk szögletén.

Lágyult az izmunk, fekhelyünk kemény,

eledelünket kiköpi a szánk,

gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk

s ha nem pusztulunk, elpusztítanak.

Még harcolunk, de testünk oly sovány.

Testvér, segítsd a lebukottakat.

 

Otthon a tűzhely hűvös és repedt,

hideg fazékban készül az ebéd:

a csarnok nyirkos kövéről szedett

kis káposztalevél és hulladék.

Az asszony szédül, szidja gyerekét

s a szomszédné a gangon kiabál,

hogy tőlünk sosem kapja vissza már

az ujjnyi kevés lámpaolajat.

Tél lesz, ragyog a fagy s az éhhalál.

Testvér, segítsd a lebukottakat.

 

Gondoljatok a büdös kiblire,

mely ködgomolyban küld új nyavalyát.

Adjatok szappant, lóhúst s télire

apadt testünkre adjatok ruhát.

Küldjetek könyvet, bármily ostobát,

mert megőrjít a patkánypuha éj,

az asszony nélkül gyötrő szenvedély.

Enyhítsd kínunk, ha munkás vagy s szabad,

Elvtárs, hisz te vagy a Vörös Segély!

Testvér, segítsd a lebukottakat.

 

Küzdtünk híven a forradalomért,

nem halhatunk meg, élnünk kell tovább.

Zizegve várnak a röpcsik, a hék

s éhbérrel várnak mind a burzsoák.

A mozgalom vár, munka és család,

míg megbukik a kizsákmányolás,

sarló villan, lesújt a kalapács

s börtönről, gyárról lehull a lakat.

Éljen a Szovjet, a munkástanács!

Testvér, segítsd a lebukottakat.

 

1930. nov.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Los atrapados (Spanish)

Nos interrogaron hasta hacernos sangrar.

Camarada que todavía paseas como la luz,

piensa en nosotros que giramos en círculo

y a través de unos hierros miramos la distancia.

Nuestros músculos se aflojan, duros son nuestros catres,

nuestras bocas escupen la comida,

nos condenaron a podrirnos,

y si no nos destruimos nos destruyen.

Luchamos todavía con nuestros cuerpos rotos.

Hermano, ayuda a los atrapados.

 

En la casa la hornilla está quebrada y fría.

En una olla helada se prepara la cena:

una hojita de col, desperdicios

recogidos en las piedras húmedas del mercado.

La mujer, entre náuseas, reprende al nino

y la vecina grita por los pasillos

que nunca le devolveremos

ni un dedal del aceite de su lámpara.

Vendrá el invierno y brillarán la nieve y la hambruna.

Hermano, ayuda a los atrapados.

 

Pensad en el hediondo orinal

que con su niebla nos lanza una nueva peste.

Enviadnos jabón y carne de caballo y, en invierno,

dadnos ropas para nuestros cuerpos consumidos.

Enviadnos libros aunque sean muy tontos

pues la noche, blanda como una rata, nos enloquece

y sin mujeres nos roe la pasión.

Si eres obrero y libre, alivia nuestras penas,

camarada, tú que eres del Socorro Rojo.

Hermano, ayuda a los atrapados.

 

Luchábamos fielmente por la revolución,

no podemos morir, hay que seguir viviendo,

nos esperan murmurando libelos y soplones

y todos los burgueses con sus sueldos de hambre;

nos espera el Movimiento, el trabajo, la familia,

hasta que se derrumbe la explotación,

brillará la hoz y golpeará el martillo

y caerán los cerrojos de la cárcel y la fábrica.

¡Viva el Soviet, los Consejos Obreros!

Hermano, ayuda a los atrapados. 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.elperroylarana.gob

minimap