József Attila: Március

Portre of József Attila

Március (Hungarian)

1
Langy, permeteg eső szemerkél,
új búza pelyhe ütközik.
Kéményre gólya s a levert tél
jeges csucsokra költözik.
Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg erőszak.
Asztalos műhelye előtt
remény legyint meg, friss fenyőszag

Mit ír a hírlap? Dúl a banda
Spanyolhonban és fosztogat;
Kínában elűzi egy bamba
tábornok a parasztokat
kis telkükről. Had fenyeget,
vérben áznak a tiszta vásznak.
Kínozzák a szegényeket.
Hadi uszítók hadonásznak.

Boldog vagyok: gyermek a lelkem;
Flóra szeret. S lám, álnokul,
meztelen, szép szerelmünk ellen
tankkal, vasakkal fölvonul
az ember alja. Megriaszt
a buzgóság e söpredékben.
S csak magunkból nyerek vigaszt,
erőt az élet érdekében.

2
Zsoldos a férfi, a nő szajha,
szivüket el nem érhetem.
Gonoszságuk is föl van fujva,
mégis féltem az életem.
Hisz nincs egyebem e kivül.
Számol ezzel a gondos elme.
A megbántott Föld ha kihül,
ég Flórám és szivem szerelme.

Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, -
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.

1937 március



Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Brezen (Czech)

I
Mrholí vlaze na ozimy,
vyráží chmýří nových žit.
Cáp na komín a zbytek zimy
se stáhne na ledový štít.
Výbuchy zelenými vře
násilí mladé, bujné vesny.
Z prken před dílnou truhláře
naděje vane, svěžest lesní.

Co v tisku? - Ve Španělsku všudy
bandité drancují si dál.
Rolníky v Cíně honí z půdy
přihlouplý jeden generál.
Vojsko jim hrozí bodáky.
I tam krev čisté plátno smáčí.
Sdírají s kůže chudáky.
U vesla jsou váleční štváči.

Jsem šťasten s dětskou duší jasnou:
Flóra mě miluje. Však, hle,
přes všechnu naši lásku krásnou
s železem, s tanky vytáhne
spodina lidská. Strach jde z ní,
z té horlivé a nízké chásky.
Já všechnu sílu životní
čerpám jen z nás a z naší lásky.

II
Zolďnéřem muž a děvkou žena.
Proniknout do nich těžká věc.
Zločinnost jejich zveličena,
však o život se bojím přec,
vždyť mimo něj už nemám nic.
Ví to má ustaraná hlava.
Až vychladne ta zemská líc,
zbude jen Flóra, láska žhavá.

Přivedem na svět syna, dceru
tak odvážné a moudré tváře,
a ti z nás něco zachovají věru
jak mlhoviny ze sluneční záře,
a když už slunce bude mdlé,
s důvěrou budou oni vstávat,
vzletí na dobrém letadle
na hvězdy, jež lze obdělávat.



Source of the quotationVilém Závada

minimap