József Attila: Marzo (Március in Spanish)

Portre of József Attila

Március (Hungarian)

1
Langy, permeteg eső szemerkél,
új búza pelyhe ütközik.
Kéményre gólya s a levert tél
jeges csucsokra költözik.
Zöld robbanásokkal kitört
a kikeleti víg erőszak.
Asztalos műhelye előtt
remény legyint meg, friss fenyőszag

Mit ír a hírlap? Dúl a banda
Spanyolhonban és fosztogat;
Kínában elűzi egy bamba
tábornok a parasztokat
kis telkükről. Had fenyeget,
vérben áznak a tiszta vásznak.
Kínozzák a szegényeket.
Hadi uszítók hadonásznak.

Boldog vagyok: gyermek a lelkem;
Flóra szeret. S lám, álnokul,
meztelen, szép szerelmünk ellen
tankkal, vasakkal fölvonul
az ember alja. Megriaszt
a buzgóság e söpredékben.
S csak magunkból nyerek vigaszt,
erőt az élet érdekében.

2
Zsoldos a férfi, a nő szajha,
szivüket el nem érhetem.
Gonoszságuk is föl van fujva,
mégis féltem az életem.
Hisz nincs egyebem e kivül.
Számol ezzel a gondos elme.
A megbántott Föld ha kihül,
ég Flórám és szivem szerelme.

Mert mi teremtünk szép, okos lányt
és bátor, értelmes fiút,
ki őriz belőlünk egy foszlányt,
mint nap fényéből a Tejút, -
és ha csak pislog már a Nap,
sarjaink bízóan csacsogva
jó gépen tovább szállanak
a művelhető csillagokba.

1937 március



Source of the quotationhttp://mek.oszk.hu

Marzo (Spanish)

I

Una tibia llovizna cae serenamente

y la espiga del trigo joven sube hacia el cielo.

En una chimenea la cigüeña se instala

y el invierno, abatido, se muda a los glaciares.

Llegó la primavera con su alegre violencia,

llegó la primavera con verdes estallidos.

Delante del taller de un carpintero

exhala la esperanza olor a pino.

 

¿Qué dicen las revistas? Una banda saquea

a España y la devasta.

En China un general estúpido

quita a los campesinos

sus pedazos de tierra. La guerra hace amenazas.

Las camisas más limpias ya se empapan de sangre.

Los pobres están siendo torturados.

Los que atizan la guerra gesticulan.

 

Alegre soy: tengo el alma de un niño

y Flora me ama. Contra nuestro amor

—amor bello y desnudo— avanza al populacho

desfilando con hierros y con tanques.

El celo de esta chusma

me asusta, desde luego,

y sólo obtengo fuerza y esperanza

en interés de nuestras vidas.

 

II

El hombre es mercenario, la mujer prostituta.

Entre sus corazones y el mío no habrá diálogo.

Sus maldades también están infladas

y temo por mi vida

que es todo cuanto tengo.

Mi mente, precavida, piensa en esto.

Y cuando el globo herido ya está helado

el amor de mi pecho y mi Flora arderán.

 

Una hermosa muchacha, sabia, procrearemos,

y también un varón inteligente y bravo.

Ellos heredarán un jirón de nosotros

como la vía láctea guarda la luz del sol.

Y cuando el mismo sol ya sólo parpadee,

mientras charlan, confiados, volarán nuestros hijos

a bordo de máquinas buenas

en pos de las estrellas laborables.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.materialdelectura.unam

minimap