This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

József Attila: Medáliák

Portre of József Attila

Medáliák (Hungarian)

1

Elefánt voltam, jámbor és szegény,

hűvös és bölcs vizeket ittam én,

a dombon álltam s ormányommal ott

megsímogattam a holdat, a napot,

 

és fölnyujtottam ajkukhoz a fát,

a zöld cincért, a kígyót, a kovát, -

most lelkem: ember - mennyem odavan,

szörnyű fülekkel legyezem magam - -

 

2

Porszem mászik gyenge harmaton,

lukas nadrágom kézzel takarom,

a kis kanász ríva öleli át

kővé varázsolt tarka malacát -

 

zöld füst az ég és lassan elpirul,

csöngess, a csöngés tompa tóra hull,

jéglapba fagyva tejfehér virág,

elvált levélen lebeg a világ - -

 

3

Totyog, totyog a piócahalász,

bámul, bámul a sovány kanász,

lebeg, lebeg a tó fölött a gém,

gőzöl, gőzöl a friss tehénlepény -

 

egy fáradt alma függ fejem felett,

a hernyó rágott szívéig szemet,

kinéz hát rajta és mindent belát,

virág volt ez a vers, almavirág - -

 

4

Lehet, hogy hab vagy, cukrozott tejen,

lehet, hogy zörej, meredt éjjelen,

lehet, hogy kés vagy ónos víz alatt,

lehet, hogy gomb vagy, amely leszakad -

 

a cselédlány könnye a kovászba hull,

ne keress csókot, ez a ház kigyúl,

hazatalálsz még, szedd a lábodat -

füstölgő szemek világítanak - -

 

5

Disznó, de akin jáspis a csülök,

fábul faragott istenen ülök,

hejh, bársony gyász, a tejen tünj elő!

meghalok s mázsás szakállam kinő

 

s ha megrándul még bőröm, az egek,

hátamról minden hasamra pereg;

hemzsegnek majd az apró zsírosok,

a csillagok, kis fehér kukacok - -

 

6

Ragyog a zöld gyík, sorsom keresi,

zörget a búza: magvát kiveti,

rámnéz a tó, ha belé kő esett

s a sírók sóhajtotta fellegek,

 

a háborúkkal hívott hajnalok,

ugró napok és rezgő csillagok

körülkóvályogják nyugodt fejem -

világizzása hőmérsékletem - -

 

7

A küszöbön a vashabú vödör, -

szeresd a lányt, ki meztéláb söpör,

a szennyes lé lapulva árad el,

tajtékja fölgyűrt karján szárad el -

 

én is bádoghabokba horpadok,

de kélnek csengő és szabad habok

s végigcsattognak tengerek lován

a lépcsőházak villogó fogán - -

 

8

Borostyánkőbe fagy be az ügyész,

fekete frakkban guggolva kinéz,

meredten nézi, hogy mi féltve föd,

cirógat, áld a fény, a szél, a köd,

 

befut a rózsa, amint rothadok,

pihévé szednek hűvös kócsagok

és őszi esték melege leszek,

hogy ne ludbőrzzenek az öregek - -

 

9

Barátommal egy ágyban lakom,

nem is lesz hervadó liliomom,

nincs gépfegyverem, kövem vagy nyilam,

ölni szeretnék, mint mindannyian

 

s míg gőggel fortyog a bab és sziszeg,

főzelékszínű szemmel nézitek,

hogy széles ajkam lázba rezgve ring

s fecskék etetnek bogárral megint - -

 

10

Szakállam sercenj, reccsenj, kunkorodj,

boronaként a vetésen vonódj -

az ég fölött, mint lent a fellegek,

egy cirógatás gazdátlan lebeg

 

s e hűvös varázs húzva, szeliden,

szakállamon majd egykor megpihen

s vörös fonatján bütykömig csorog

jó ízzel-gőzzel, mint a gyógyborok - -

 

11

Huszonhárom király sétál,

jáspiskorona fejükben,

sárga dinnyét edegélnek,

új hold süt a balkezükben.

 

Huszonhárom kölyök császkál,

csámpás sityak a fejükben,

görögdinnyét szürcsölőznek,

új nap lángol jobbkezükben.

 

12

Az eltaposott orrú fekete,

a sárga, kinek kékebb az ege,

a rézbőrű, kin megfagyott a vér

és a lidércként rugódzó fehér -

 

1928



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

minimap