This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

József Attila: Tömeg

Portre of József Attila

Tömeg (Hungarian)

Munkát! kenyeret!

Munkát! kenyeret!

Jön a tömeg, a tömeg!

Mint a megriadt legyek

röpülnek róla a kövek.

Szálló szikla apró szikra,

mint ki a szemét kinyitja,

ha vasdorong ütötte meg.

A tömeg

járó erdő rengeteg,

ha megáll, vér a gyökere.

Termőföld talpa, tenyere.

Százezer hegy a kenyere,

itala nem férne ködnek

s a ködök bár hegyet födnek,

a tömegnek nincs kenyere.

 

Kenyértésztaként dobódik,

hánykolódik, dagasztódik

a tömeg.

Tömény őssejt, püffeteg

tapogatóit kibontja,

nyúlik, válik amőbaként,

más dudorait bevonja.

 

Világ, bekap a tömeg!

Felleget fú orralika,

odvas foga

bérkaszárnyák görbe sora.

Kapkod, nyúl, ahova ér,

csűrért, gyárért, boglyáért,

hétórai munkáért,

a Göncölért, Fiastyúkért,

bővízű alföldi kútért - -

 

Nyirkos, görbedő atyáim,

édes, sovány leánykáim

a tömeg.

Körötte füstölgő csövek.

Folyót piszkál a szalmaszál, -

ni, kapja, viszi már az ár!

és sodorja a padokat,

a kiszniket, a kocsikat,

a csákókat, a lovakat,

a fölmutatott kardokat - -

 

Óh!

Minden más hiábavaló,

az alku, az átok, a csönd, a szó!

Ő

az épület s az építő,

lenn alapkő és fönn tető,

a dolgozó, a tervező - -

Éljen a munkásság, parasztság,

nem fogja polgári ravaszság,

fölrugja milliónyi láb, -

hú! tömegek, tovább! tovább!

 

1930. szept. 1.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

La multitud (Spanish)

¡Trabajo! ¡Pan!

¡Trabajo! ¡Pan!

¡La multitud, la multitud se acerca!

Igual que moscas asustadas

desde la multitud vuelan las piedras.

Rocallas y chispazos

como miran al abrir los ojos

los que son golpeados por un bastón de hierro.

La multitud

es una inmensa selva que avanza;

si se detiene sangran sus raíces.

Tierra fecunda son las plantas

de sus pies y las palmas de sus manos.

Cien mil montañas son su pan,

toda la niebla no aplacaría su sed,

y aunque la niebla cubre los montes,

la multitud no tiene pan.

 

Como masa de pan está arrojada,

creciendo, fermentando,

la multitud.

Espesa célula primaria,

despliega sus antenas hinchadas,

se estira, se divide como ameba

y sus otros tentáculos retrae.

 

¡Mundo, te engulle la multitud!

De su nariz expulsa nubarrones,

sus dientes cariados no son más

que un curvo callejón de inquilinatos.

Trata de agarrar estirando al máximo las manos,

hacia la granja, la fábrica, la hacina,

hacia la jornada de siete horas,

hacia la Osa Mayor, las Pléyades

y el pozo de agua abundante en la llanura.

 

Sudados, encorvados padres míos,

mis dulces y flacas muchachas,

la multitud.

Alrededor, cañones humeantes.

La pajita quisiera detener el río,

¡pero, mirad, ya la arrastra la corriente!

y también se lleva los bancos,

los coches, las jaulas,

los cascos, los caballos

y las espadas en alto.

 

¡Oh!

Todo el resto es en vano:

¡regatear, maldecir, las palabras, el silencio!

Ella es

la construcción y el constructor;

abajo, los cimientos, allá arriba el techo,

el obrero, el proyectista.

Vivan los obreros, los campesinos,

no serán atrapados por la astucia burguesa,

pisoteada, pateada por un millón de pies.

¡Ea, multitud! ¡Adelante, adelante! 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.elperroylarana.gob

minimap