This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

József Attila: Thomas Mann üdvözlése

Portre of József Attila

Thomas Mann üdvözlése (Hungarian)

Mint gyermek, aki már pihenni vágyik
és el is jutott a nyugalmas ágyig
még megkérlel, hogy: „Ne menj el, mesélj” –
(igy nem szökik rá hirtelen az éj)
s mig kis szive nagyon szorongva dobban,
tán ő se tudja, mit is kiván jobban,
a mesét-e, vagy azt, hogy ott legyél:
igy kérünk: Ülj le közénk és mesélj.
Mondd el, mit szoktál, bár mi nem feledjük,
mesélj arról, hogy itt vagy velünk együtt
s együtt vagyunk veled mindannyian,
kinek emberhez méltó gondja van.
Te jól tudod, a költő sose lódit:
az igazat mondd, ne csak a valódit,
a fényt, amelytől világlik agyunk,
hisz egymás nélkül sötétben vagyunk.
Ahogy Hans Castorp madame Chauchat testén,
hadd lássunk át magunkon itt ez estén.
Párnás szavadon át nem üt a zaj -
mesélj arról, mi a szép, mi a baj,
emelvén szivünk a gyásztól a vágyig.
Most temettük el szegény Kosztolányit
s az emberségen, mint rajta a rák,
nem egy szörny-állam iszonyata rág
s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még,
honnan uszulnak ránk uj ordas eszmék,
fő-e uj méreg, mely közénk hatol –
meddig lesz hely, hol fölolvashatol?...
Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők - szabadok, kedvesek
- s mind ember, mert az egyre kevesebb...
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek közt egy európait.



Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Na přivitanou Thomasu Mannovi (Czech)

Jak dítě, držící už víčka stěží,
zatím co v klidu postýlky už leží
a prosí: „Zůstaň! Něco pověz mi!"
(tak zdrží se vpád noci plné tmy)
a zatím co už bázní sotva dýše,
snad ani neví, co si přeje spíše,
zda pohádku, či tebe, hovor tvůj -
tak prosíme tě: „Poseď! Vypravuj!
O tom, co vždy - ač nezapomínáme,
o tom, žes s námi, že tě tady máme
a jsme tu s tebou, s tebou všichni my,
se starostmi, člověka hodnými.
Ty víš, že nelhat básnickou je ctností:
mluv pravdu, nejen pravdu skutečnosti,
vnes záři, jíž se v mozku rozbřeskne,
vždyť jeden bez druhého ve tmách jsme!
Jako Hans Castorp skrz pí Chauchat vidí,
hleďme dnes večer skrze sebe - lidi!
Calouny slov tvých chrání před hlukem,
mluv o kráse, mluv o tom, co je zlem,
povznes nás k touze, když jsme smutkem rvánil
Právě nám umřel chudák Kosztolányi
a mnoha zrůdných států hrůza, děs
jak rakovina žerou lidstvo dnes,
a co dál? lekáme se v nepokoji,
zda nové vlčí ideje se rojí,
zda vře už jed, jenž má nás nakazit -
jak dlouho místo k čtení budeš mít?...
Však, pokud mluvíš, v ničem necouvejme,
my, muži, dále muži zůstávejme
a žena ženou - milou, bez želez,
a všichni lidmi - ubývá jich dnes...
Usedni. Začni vyprávět nám dlouze!
Budeme naslouchat a někdo pouze
na tebe vzhlédne, rád, že popatří
a vprostřed bílých Evropana zří."



minimap