József Attila: Brezen (Március in Czech)

Március (Hungarian)

1

Langy, permeteg eső szemerkél,

új búza pelyhe ütközik.

Kéményre gólya s a levert tél

jeges csucsokra költözik.

Zöld robbanásokkal kitört

a kikeleti víg erőszak.

Asztalos műhelye előtt

remény legyint meg, friss fenyőszag

Mit ír a hírlap? Dúl a banda

Spanyolhonban és fosztogat;

Kínában elűzi egy bamba

tábornok a parasztokat

kis telkükről. Had fenyeget,

vérben áznak a tiszta vásznak.

Kínozzák a szegényeket.

Hadi uszítók hadonásznak.

Boldog vagyok: gyermek a lelkem;

Flóra szeret. S lám, álnokul,

meztelen, szép szerelmünk ellen

tankkal, vasakkal fölvonul

az ember alja. Megriaszt

a buzgóság e söpredékben.

S csak magunkból nyerek vigaszt,

erőt az élet érdekében.

2

Zsoldos a férfi, a nő szajha,

szivüket el nem érhetem.

Gonoszságuk is föl van fujva,

mégis féltem az életem.

Hisz nincs egyebem e kivül.

Számol ezzel a gondos elme.

A megbántott Föld ha kihül,

ég Flórám és szivem szerelme.

Mert mi teremtünk szép, okos lányt

és bátor, értelmes fiút,

ki őriz belőlünk egy foszlányt,

mint nap fényéből a Tejút, -

és ha csak pislog már a Nap,

sarjaink bízóan csacsogva

jó gépen tovább szállanak

a művelhető csillagokba.

1937 március

	Source of the quotation	http://mek.oszk.hu

Brezen (Czech)

I

Mrholí vlaze na ozimy,

vyráží chmýří nových žit.

Cáp na komín a zbytek zimy

se stáhne na ledový štít.

Výbuchy zelenými vře

násilí mladé, bujné vesny.

Z prken před dílnou truhláře

naděje vane, svěžest lesní.

Co v tisku? - Ve Španělsku všudy

bandité drancují si dál.

Rolníky v Cíně honí z půdy

přihlouplý jeden generál.

Vojsko jim hrozí bodáky.

I tam krev čisté plátno smáčí.

Sdírají s kůže chudáky.

U vesla jsou váleční štváči.

Jsem šťasten s dětskou duší jasnou:

Flóra mě miluje. Však, hle,

přes všechnu naši lásku krásnou

s železem, s tanky vytáhne

spodina lidská. Strach jde z ní,

z té horlivé a nízké chásky.

Já všechnu sílu životní

čerpám jen z nás a z naší lásky.

II

Zolďnéřem muž a děvkou žena.

Proniknout do nich těžká věc.

Zločinnost jejich zveličena,

však o život se bojím přec,

vždyť mimo něj už nemám nic.

Ví to má ustaraná hlava.

Až vychladne ta zemská líc,

zbude jen Flóra, láska žhavá.

Přivedem na svět syna, dceru

tak odvážné a moudré tváře,

a ti z nás něco zachovají věru

jak mlhoviny ze sluneční záře,

a když už slunce bude mdlé,

s důvěrou budou oni vstávat,

vzletí na dobrém letadle

na hvězdy, jež lze obdělávat.