Jancsó Noémi: Soba do neba rastućih spomenaka (Az égig érő nefelejcsek szobája in Serbian)

Portre of Jancsó  Noémi

Az égig érő nefelejcsek szobája (Hungarian)

(Második szoba)

Hic. Nunc. Et semper.

drága, szeretett D.L.-nek

–  csak gurulni 
csak a réten 
csak felállni 
csak keréken 
csak a feketére festett 
nyikorgó tolószéken –
csak felállni 
csak ölelni 
csak bár egyszer átölelni. 
Csak a kart karodba tenni, 
Csak megfogni, csak ölelni, 
Csak bár három lépést tenni. 
– Buddha-mosoly. 
Nyugalom. 
– Csak bár egyszer... 
– Nyugalom. 
Az ablakból bekiabál 
a fény, az erdő, az őzek. 
Ott fent pedig teát főznek. 
Forró italt, kék csészében, aranycukorral. 
A felhők a fák fején henyélnek. 
– Nyár van; lüktet az aszfalt, 
a szervezetekben lüktet a vér. 
A felhők egymáson henyélnek 
és csókolóznak, bujálkodnak a méhek. 
– A bőrömbe betűket vések, 
D.L., piros festékkel, hic, nunc, 
Semper...amíg elenyészek. 
– Csak lennél az ablakon innen. 
Csak valaki, aki hús-vér. 
Aki még ma ideér. 
Egyetlen kirgiz szempár. 
Egy út Japánba, Indiába, Óradnára, 
Vagy egy séta a parkban, legalább. 
Egy csók. Egyszer. 
Itt. Most. Drágám, igyekszel? 
– Messenger-ablakok. 
Egy kamera a képernyő bal alsó szögletén. 
És néha én is ott vagyok. 
– Rozsdásak már az ablakok. 
S veszettül nevet kint a fény. 
Egy csók kell, csak egyszer. 
Ha elkésel, tudod, addigra meghalok. 
-   Messenger-ablakok. Itt, most. 
Sietnem kell, hogy elérjem a villamost. 
várj rám, várj, várj. 
várj 
várj 
várj 
várj 
várj 
várj türelemmel. 
hic, nunc. Et semper.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://www.irodalmijelen.hu/05242013-1031/jancso-noemi-1988-2010-versei

Soba do neba rastućih spomenaka (Serbian)

(Druga soba)
 
Hic. Nunc. Et semper.
 
dragom, voljenom D. L.-u
 
– samo se kotrljati
samo na zaravanu
samo ustati
samo na čekrku
samo na crno obojenom
škripajućem naslonjaču –
samo ustati
samo grliti
samo bar jednom zagrliti.
Samo ruku u tvoju ruku staviti,
Samo uhvatiti, samo grliti,
Samo bar tri koraka napraviti.
– Budin smešak.
Smiraj.
– Samo bar jednom…
– Smiraj.
Preko prozora svetlost,
šuma, srne pozdravljaju.
A tamo gore čaj kuvaju.
Vruć napitak, u plavoj šolji, sa zlatnim šećerom.
Oblaci na glavi borika bogu dane kradu.
– Leto je; pločnik kuca,
u organizmima krv kola.
Oblaci jedni na drugima bogu dane kradu
i pčele se ljube, bludniče.
– U kožu vlastitu slova urezujem,
D. L., crvenom bojom, hic, nunc,
Semper… do umora.
– Bar da si s ove strane prozora.
Bar neko ko je živo stvorenje.
Ko će još danas banuti.
Jedan jedini par kirgiskih očiju.
Jedan put u Oradnu, Japan, Indiju,
Ili makar jedna šetnja u parku.
Jedan poljubac. Jednom.
Sad. Tu. Dragi moj, trudiš li se?
– Messenger-prozori.
Jedna kamera u levom donjem uglu ekrana.
I ja sam koji put tamo.
– Prozori su već zarđani.
I vani svetlost pobesnelo se smeje.
Jedan poljubac treba, samo jednom.
Ako zakasniš, znaš, umreću do tada.
– Messenger-prozori. Tu, sada.
Žuri mi se da bi tramvaj uhvatila,
čekaj me, čekaj, čekaj.
čekaj
čekaj
čekaj
čekaj
čekaj
strpljivo čekaj.
hic, nunc. Et semper.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://feherilles.blogspot.rs/

minimap